Hétköznapi idegességek...

Le vagyok maradva... Több mint egy hete egy sort sem írtam... Mi lesz így a fogadalmammal? ÁÁÁ

Mondjuk a mögöttem álló hét után ezen már nem is csodálkozom... Telefonközponti rendezőn végrehajtott, összehangolt ellenőrző hadjárat, majd mellék áthelyezés, és központi kártyacsere... Így leírva nem olyan sok, de végigszenvedve... Na jó... Maradjunk annyiban, hogy elég nagy szívás volt.

Bár mentségemre legyen szólva, hogy Morawsky kapitány kalandjain azért gondolkodtam pár sort, és már megvan ennek az epizódnak a lezáró szakasza... Ne várja senki, nem fogom leírni, hogy mi lesz...
Nézegettem Ninares kalandjait Oslo-ban, hát most nadddon irígy vagyok rá, hogy neki lehetősége volt kimenni... De örülök is, hogy sikerült...

Most szót kellene ejtenem a netes társkeresők kilátástalanságáról... Eddig 3-ra regisztráltam, de még mindig NULLA a kapott levelek száma... Pedig mennyit körmöltem, kattintottam, és fogalmaztam, agyaltam... Ez a mostani lecke, amit meg kell tanulnom ezek szerint... Ismét megtanulni egyedül lenni.

Mi ebben az idegesítő? Az hogy most 25 évesen szembesültem azzal, hogy szüleim 26 évesen már kétszeresen is szülők voltak... Persze, kitolódnak a határok, mindenki erről cikkezik az idevonatkozó médiumokon, de akkor is idegesítő. Mégha lenne is valaki a láthatáron, akkor nem kellene ezzel foglalkozzak. GRRRR

Na most akkor mi van?

Elveszítettema fonalat... Most is melóból zug-gépelem be ezt a néhány gondolatot... Dolgozni kellene... Vagy valami...

Inkább megyek, nem is fárasztalak titeket ezzel a sok baromsággal, remélem szerdára valami jobbal is előállhatok...