Holtak arcát látom, értük égnek a gyertyák..."
Sötét víziók emésztik lelkemet...
Sötét hangulat kezd úrrá lenni mindennapjaimon...
Az egykedvűség sötét homálya közelít ismét... Az egykedvű állandóság agóniája felé űz...
Nem véd semmi, nem tudok sehová bújni előle... Csak lecsap rám, amikor a legkevésbé számítok rá... Védtelen vagyok...
A létezés messzire kerül, egy kiüresedett világ képe dereng fel előttem, s magába szippantja révedő tekintetemet. Elvesztem...
"Álomból ébredek, Utolért a vég..."
Feltápászkodom, és igyekszem szembenézni vele... S látom izzó tekintetében az emésztő magány szellemét... A szemeim könnyeznek, ahogy a szemébe nézek, de már nem érdekel... Ez egy újabb küzdelem, amin helyt kell állnom... A hátamon a hideg futkároz, a remegés megbénítja tagjaim... De erőt veszek magamon, és az arcába kiáltom minden rosszkedvemet és bánatomat.. Üres leszek ismét...
"Kotródj vissza a homályba..."
Megkönnyebbülök... A sötét fellegek közöt utat tör egy apró csíkban egy napsugár, ami rámragyog... Körülöttem minden szürke, és sivár...
Ebben a pillanatban én állok a Fény szigetén
-------------------------------------------
Idézetek:
Cross Borns - Végzet Hegy
Cross Borns - Cirith Ungol lépcsője
JRR Tolkien - A Gyűrű Szövettsége (Khazad-dúm hídja)
