Egy pillanatnyi csend...

Sokszor terveztem, sokszor készültem rá, mégis magamat meglepve léptem be ma este kis falum szoborparkjába. A tavaszi este csendjét hallgattam néhány percig.

A falu elcsendesedet, csak a park melletti úton tovasuhanó autók, és a házaknál lakó kutyák hangja törte meg néha ezt a törékeny pillanatot, majd ismét csend.
A csend szimfóniájában feloldódva éreztem, ahogy a fölémboruló égbolt csillagai lenéznek rám, s afák között sétáló lágy szellő simgatta arcomat. Egy röpke pillanatig éreztem magam körül a természet lüktetetését.

Sajnáltam ekkor a zsúfolt városokban rekedt barátaimat, hogy nem érezhetik, nem élhetik át ezeket a pillanatokat, amikor csak kedvük tartja. Jól esett megálni az élet rohanásában pár pillanatra.

"Csend ölel körül,
A táj édes álmot lát,
Tavaszi éjjel..."

"And I lost my heart to a Galway Girl..."

P.S. I Love You - Galway Girl

Ez egy jó kis szám... Múlt héten az én Bogárkámmal megnéztük a filmet... Mert az egyik kedvence... Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Én úgy érzem, hogy most megtaláltam az én "Galway Girl"-ömet. Nem kell búslakodnom a szám végén, hogy az egész világot bejárva sem találom Őt!

Megint nála szundiztam, már másodszor a héten. Szeretem, hogy úgy ébredek fel reggel, hogy van mellettem valaki, aki igazán szeret, és akit viszont szeretek.

Haladok a Narniával, az írás viszont most nem megy, tehát búcsúzom...