2011. május 1., vasárnap

BARÁTOK

Felnőttünk...
Futunk a pénzünk, a munkánk, a tanulnivalók, életünk szerelme, vagy csak épp a mindennapok apró boldog pillanatai után. Elsodort az élet, sokan még többfelé járunk. De megvan az ideje és a helye néha a megállásnak, néhány ital elfogyasztásának, vagy épp néhány pillanatnyi nyugodt csendnek, és eközben egy tartalmas beszélgetésnek...

Nem vagyunk tinédzserek, barátságunk nem csak órákig tart, és nem ér véget ha valamelyikünk épp megbotlik és számunkra kellemetlenül, vagy ép csak "nem trendin" cselekszik, viselkedik...

Nincs szükségünk pszichológusra, amíg itt vagyunk egymásnak, bármikor, bárhol képesek vagyunk felrángatni egymást a padlóról...
Néha ugratjuk egymást, de mindannyian tudjuk, hogy csak görbe tükröt tartunk egymás szerethető rossz tulajdonságai elé...

Nem kell a hangos zene és a féktelen bulihangulat, nem kell a mérhetetlen mennyiségű kétes eredetű szesznemű... Elég egy csendes esti beszélgetés...

Nem írunk katalógust arról, hogy mi mindent tettünk meg a másikért, és magunktól érezzük kellemetlennek ha felgyűlnek az apró szívességek amikért adósak vagyunk... Nem akarunk az egész világnak hadat üzenni a másikért, elég egy jó szó vagy valami csekélynek látszó tett...

Ilyenek vagyunk mi...