A sápadt, Zafír Égen túl...

Új év... Új lehetőségek...

Régi és új gondok...

A szilveszter krónikáját túl sokszor emlegettem barátaim, ismerőseim körében, és egyre inkább a feleslegesség oltárán tett áldozatként látom. Nem is vesztegetek több szót rá.

Voltam ma Ninares-nél... Ettem a világ legfinomabb muffinjából...
Csak az a baj, hogy ez a vírusos izé ráment a hasamra is, így nem tudtam kellőképp élvezni, pedig elhiheted, kedves olvasóm, vallásos áhítat vett rajtam erőt, és a tökéletesség egy kapuján léptem be az elfogyasztásával...

Dübörög a társkeri biznisz... Bár ez a műfaj türelmet, és kiművelt érzékeket kíván...
Jópár napja MSN-en néha tudok szót váltani a potenciális kiszemelttel, de a személyes találkozó reménye picit távol leledzik, tekintve, hogy vizsgaidőszak van... Jááj...
Igazából én mondhatom, hogy választottam, de biztosra kellene menni, és ebben megerősített a lány is, hogy keresgéljek nyugodtan... Utálom a kétértelmű helyzeteket...

Az MSN most Ninares terepe az estémben. A maga stílusában megmutatta nekem, hogy felesleges hajszolnom a boldogságot, mert megtalál magától is, ha érdemes vagyok rá.

El kell engednem ismét a folyó aljnövényzetét, hogy az ár sodorjon, ahová akar, vagy csapjon a kövekhez... Meg kell tisztulnom a múlt sarától, el kell dobnom mindent, ami a mélybe húzza lelkem, és fel kell emelkednem a horizont felett szétterülő ragyogásba, hogy ott kapjam meg következő feladatomat.

Az élet harc, az élet tanulás. Az élet célok láncolata, az élet kompromisszumok halmaza.
Az élet élet... Megszentelt áldozat az univerzumot kormányzó erők szolgálatában...

"... és a Halál szele fúj, a sápadt, Zafír Égen túl" (Alhana)

Köszönet Ninares-nek, aki kitárta a bölcsesség kapuját...