Ma sem úszhatjátok meg a Youtube videót a bejegyzésből.
Ennek most az az apropója, hogy épp most fejeztem be ezt a filmet. Elég régen láttam már, de a mai napig megfog a történet. Egy hős férfi, akinek az egyetlen vágya, hogy végre nyugalomra leljen a harcok végeztével, de sajnos nem kaphatja meg, mert elárulják.
Egy lélek harca a békéért, egy jobb világért, a maga keretei között, mindehhez a filmtörténelem egyik legzseniálisabb zenei aláfestése...
"Now We are free..."
Nem tudom, hogy mi az, ami miatt a kedvenceim közé tartozik...
Talán mert némi párhuzamot vélek felfedezni a történet és a mai valóság között.
Hatalmas célokért könnyű küzdeni, és dicső halált halni, de az egyszerű emberi értékekért harcba szállni a legnehezebb, és egyben a legfelmagasztalóbb.
Napjainkban sajnos a becsület és az önfeláldozás már nincs igazán divatban. A régi korok letűnt világába, és a történetírók tollába száműztük mindazt, ami igazán emberré tehetne bennünket. Felteszem a kérdést: Helyes ez így???
Helyesnek tartjuk, hogy hátbaszúrjuk embertársunkat az előrejutás reményében, hogy eltiprunk mindent, ami nem csak a mi boldogságunkat szolgálja?
Sajnos ezt lehet látni körülöttünk, és mi nem teszünk semmit, csak elfordítjuk a tekintetünket. Ebben a pillanatban szánakozva tekintek szét a világban...
Remélem, hogy egyszer felérünk majd a régi korok bölcsességéhez...
"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."
