2009. január 19., hétfő

tükrök szerepe a szelf életében...

Egy jó kis fürdő lecsillapította a ma este Darwin-díjasának korlátoltságából fakadó rosszkedvemet.

Bár alapvetően nem ezt a témát szerettem volna feldolgozni, de a fürdőkádban támadt jó ötletek eddig majdnem mindig gyümölcsözőnek bizonyultak.

A mostani ajánlott olvasmány: David B. Wexler - Mi ütött beléd?

Az író többéves praxissal rendelkező pszichológus, jelen művében a férfiaknál előforduló, gyakran nehezen értelmezhető magatartásformákat tárgyalja a szelf-pszichológia eszközeivel.

A ma befejezett rész egyik fő témája az ún "tükrök".
Ennek a lényege, hogy az ember mindennapi élete során igényli a visszajelzéseket a környezettől (ezt még anno a tanárszakos pszichológia előadásokon is sokat tárgyaltuk). Jelen műben ez a környezet legfontosabb eleme, a szülő, feleség, partner, barátnő, vagy női-barát.
A jelenség leírásánál három kategóriát különíthetünk el:
- a "jó tükör": aki folyamatosan képes az egyed viselkedését megfelelő visszajelzésekkel képes a megfelelő pályán tartani, sőt olykor átsegíteni a holtpontokon.
- a "repedt tükör": aki intarakciókban nem mindig mutatkozik meg a maga teljes helyességében, az egyed értelmezésében ez sokszor apró szurkálódásnak tűnik, de jelentősebb érzelmi viharrokat nem okoz.
- a "törött tükör"? aki az interakciók során kiváltja az egyed ellenszenvét, parázsviták, tárgyak reptetése, és egyéb, a filmekből jól ismert jelenet lezajlását elősegítve.

Természetesen a tükrök az adott szituációban általában vétlenek, partnerük értelmezési diszfunkciói, esetleg aktuális diszfóriája okozza az alapvető gondokat.

Sajnos én nem vagyok pszichológus, de mindenképp jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, a párkapcsolatok igénylőinek, nemtől függetlenül.

A magányos merénylő

Majdnem összejött...

Épp alámerülni készültem az éjszaka sejtelmes sötétségének világában...
Már hallani véltem az éjben járó kóbor lelkek halk susogását...

Erre átvonult egy magányos merénylő szakadt farmerban, utánfutóra erősített agregátorral, jó hangos erősítővel, és széttorzított gitárszólójával...

Most cseng a fülem...
Már nem hallom az éjben járó lelkeket...

A legközelebbi alkalomra majd beszerzek valami okosságot a magányos merénylők ellen...

A kommentárokról...

Köszönök szépen minden eddigi kommentárt, de tisztelettel kérem a kedves íróikat, hogy ha már én legalább felvállalom magamat, akkor tegye meg ezt más is. Ennek folyományaként innentől minden megjegyzés moderálásra kerül...

Köszönöm, elegem lett egy időre az életunt, kötözködő idiótákból, akik képtelenek alkotni, és más munkáját értékelni... Szánalmas, hogy itt tart a világ, nagyrészt miattuk!