2009. december 30., szerda

Áthaladás...

Elrepült ez az év is... Épp most szálltam ki a fürdőkádból, és törölközés közben azon agyaltam, hogy mennyire eseménydús éven is vagyok túl:
3 munkahely, egy lezárt és egy folyamatban lévő párkapcsolat, edzéshegyek, bulik, italozások kedvenc barátaimmal, új és más élethelyzetek, amikből sokat tanulhattam...

Eseménydús év volt, mégis hipp-hopp elrepült...
Valaki közelebb került, valaki eltávolodott tőlem...
Valaki újra felfedezett, valaki tovatűnt az élet sodrásában.

Végetért... Már csak néhány szárnycsapás, és ez az év is elenyészik a szilveszter zajában...

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK
BOLDOG, VIDÁM, ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG
ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!!!!!!!!!!

2009. december 27., vasárnap

Gladiátor

Kedves Olvasóim!

Ma sem úszhatjátok meg a Youtube videót a bejegyzésből.



Ennek most az az apropója, hogy épp most fejeztem be ezt a filmet. Elég régen láttam már, de a mai napig megfog a történet. Egy hős férfi, akinek az egyetlen vágya, hogy végre nyugalomra leljen a harcok végeztével, de sajnos nem kaphatja meg, mert elárulják.

Egy lélek harca a békéért, egy jobb világért, a maga keretei között, mindehhez a filmtörténelem egyik legzseniálisabb zenei aláfestése...

"Now We are free..."

Nem tudom, hogy mi az, ami miatt a kedvenceim közé tartozik...
Talán mert némi párhuzamot vélek felfedezni a történet és a mai valóság között.
Hatalmas célokért könnyű küzdeni, és dicső halált halni, de az egyszerű emberi értékekért harcba szállni a legnehezebb, és egyben a legfelmagasztalóbb.
Napjainkban sajnos a becsület és az önfeláldozás már nincs igazán divatban. A régi korok letűnt világába, és a történetírók tollába száműztük mindazt, ami igazán emberré tehetne bennünket. Felteszem a kérdést: Helyes ez így???
Helyesnek tartjuk, hogy hátbaszúrjuk embertársunkat az előrejutás reményében, hogy eltiprunk mindent, ami nem csak a mi boldogságunkat szolgálja?

Sajnos ezt lehet látni körülöttünk, és mi nem teszünk semmit, csak elfordítjuk a tekintetünket. Ebben a pillanatban szánakozva tekintek szét a világban...

Remélem, hogy egyszer felérünk majd a régi korok bölcsességéhez...

"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."

2009. december 15., kedd

Klímaváltozás

Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek politizálni...
Ez viszont az én figyelmemet is felkeltette...
A kiírást olvashatjátok a továbbküldős blogomon, a videót pedig megnézhetitek itt, vagy a YouTube-on...




2009. december 7., hétfő

Köszönet Ninares-nek...

Kedves Ninares!

Szeretném Neked nagyon megköszönni azt a pár könnyfakasztó percet, amíg a blogodon talált aprócska zenés videót néztem...

Engedelmeddel kiteszem ide is, hátha az én pici olvasóim is örülnek majd neki...

Mégegyszer köszönöm!

Lun

2009. december 4., péntek

2009. október 26., hétfő

"Visszatérés..."

Üdvözöllek Kedves Olvasóm!

Elég régen találkoztunk itt a blogom hasábjain keresztül.
Ennek több okát tudnám felsorolni, de egy kultúrált vitában úgyis mindegyikből oda jutnánk, hogy lusta voltam írni. Sajnos ez az én saram, nem is szeretném másra hárítani.

Az élet szele vitorlámba kapott, és sodorni kezdett a mindennapok tengerén.
Munkahelyet cseréltem, már nem kell a kora hajnali órákban kievickélnem az ágyból, hanem a főiskolán megszokott kelés és fekvésidőkkel élem mindennapjaimat.

Valahogy a munkámban úgy érzem, hogy magamra találtam. Nem fogom leírni, hogy mivel is foglalkozom pontosan, aki ismer, az úgyis tudja, aki meg nem, azt meg nem hiszem, hogy igazolni fogja a választásomat. Legyen elég annyi, hogy a szakmai kihívások és tanulási lehetőségek mellett úgy érzem, hogy egyfajta lelki dolog is vegyül a képletbe: ez a munka egy út a világ jobbátételéhez, legalábbis most úgy érzem.

A lelki életem is rendeződőben van, ugyanis 17-én ismét elcsattant egy csók, ami egy új szerelem eljövetelét hozta az életembe. Boldog vagyok, és remélem, hogy hamarosan annyit tudok összegyűjteni ebből a boldogságból, hogy ismét segíteni tudok a világban tévelygőknek. Nagy szavak tudom, de ez a mellékes életcél mindig is végig fog kísérni életutamon, mint ahogy a Richard Bach által említett játékos szellem...

Az örök kérdés nem változik: "Ki vagy Te? Mi értelme az életednek?"
Amikor megtalálom a választ ezekre, már valószínüleg nem lesz mit tanulnom ebben a létidőben...

És remélem végre őszintén mondhatom:

"Boe naer gwannatach!
Estelio han, estelio veleth..."

2009. szeptember 9., szerda

A megtalált bölcsesség...

Az előző (alant) látható irományt ma találtam meg a pendrive-omon... Álljék itt, hogy utat mutathasson bárkinek, ki elolvassa...

"Ae ú-esteli, esteliach nad..."

Hit és babona


„Lemérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel az igazságtalanságban, és a sorscsapásokban” (Richard Bach – A Messiás kézikönyve)

Hogy mi a hit, és mi a babona? Egy érem két oldala. Egyfajta ön- és társadalomformáló, előrehajtó vagy épp visszahúzó erő, a mindennapok mögé bújt örök ellentét megnyilvánulása.
Amikor ezt a témát először feszegettem, még 8. kyu-s koromban, akkor egyszerű dolgom volt. Mikrovilágom még ez irányú ismeretekben és szemléletmódban szegény, tapasztalatok nélküli, egyszóval igencsak hézagos tudással rendelkeztem. Azóta eltelt jó pár év: megismertem embereket, mélyreható és mélyenszántó beszélgetéseken át, a sok siker és kudarc útján eljutottam a mai énemhez, személyiségemhez, hitemhez, babonáimhoz és világszemléletemhez.
Ahhoz, hogy ezt a témát szándékom szerint tudjam tárgyalni, először a fogalmak szorulnak tisztázásra:
Mi a hit? A fogalmat itt és most félig-meddig vallásos értelemben használom. Miért nem teljesen? Az ok nagyon egyszerű: a vallási tartalmakat a világ történelme során túl sokszor magyarázták félre, és használták a gyűlölet és az erőszak önigazolására. Tehát újra: mi a hit? A hit egy előre hajtó erő, ami felvértezi lelkünket a mindennapok nehézségeivel szemben. Az ember már az őskortól kezdve mindig képes volt hinni, bár a korai társadalmakban a vallási tartalom inkább félelem volt, valamely gonosz és kegyetlen istenség, szellem, vagy más tudattal és értelemmel rendelkező felsőbb entitás dühétől. Vagy nézzünk meg más társadalom összetartó erőket: bizalom, hűség, együttérzés… Mind-mind a hit egyfajta megnyilvánulása: hit a körülöttünk lévő emberek jóságában, és segítőkészségében. Hinnünk kell ezek létjogosultságában, teljes szívünkből ahhoz, hogy adni tudjuk, és elvárhassuk más embertársainktól is.
Vallás: sámánok, táltosok, papok és papnők, boszorkányok, buddhák, kamik, szellemek, istenek… Felsőbb entitások, és beavatott szellemi vezetőik. Sok vallásban csak és kizárólag ezek a vezetők közvetíthetnek a felsőbb hatalmak felé, és a válasz is csak rajtuk keresztül érkezhet meg. Gondoljunk csak a 300 című nemrég a mozikban is vetített alkotás jelenetére, amikor az extázisban vonagló orákulum érthetetlen szavakat suttog a papok fülébe, akik saját szájízük szerint ferdítik a szavak értelmét.
Miért említem a boszorkányokat a szellemi vezetők között? Bevallom, tudatában vagyok annak, hogy némiképp kilógnak a sorból, ha a „vallás” szót, mint napjainkra közösségi tevékenységgé silányult dolgot tekintjük alapnak (a további minősítés nem az én dolgom). A boszorkányok mindenhol és minden korban azzal vívták ki egyediségüket, hogy nem szorultak más vezetők segítségére, hanem mindig saját maguk fordultak istenségeik felé, és ha mások segítségüket kérték, mindig rendelkezésre álltak gyógyfüveikkel, főzeteikkel, bölcsességükkel. Jöhet az erőszak önigazolása? A katolikus egyház féltette befolyását a hívei felett, ezért csak úgy tudta távol tartani őket a falu javasasszonyától, ha azt máglyán elégeti, mondván, hogy a Gonosszal cimborált teliholdas éjszakákon, és csirkét áldozott neki… Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

„A vallást energiaforrásként kell elfogadni. Lehet a saját céljaink felé irányítani, de csak bizonyos keretek közt, amiket a tapasztalat mutat meg. Itt a Szabad Akarat titkos jelentése.” (Missionaria Protectiva , Frank Herbert - Dűne sorozat)

Egy szónak is száz a vége: mindenki hisz valamiben. Ha másban nem is, akkor önmagában, vagy barátaiban és családjában, és ezt a magam részéről így tartom természetesnek, és jónak az egész világ szempontjából, persze ésszerűen kizárva az önös érdekek befolyását a mindennapi életből, ami lehet, hogy elveim hibáit is adja.
Mi a babona? A hit kiegészülése, vagy halála? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Vannak babonák, amelyek kiegészítik az ember hitvilágát, mások pedig hátráltatják a mindennapi tevékenységében. Péntek 13, létra alatti átmenetel, fekete macska keresztezi az utunkat, kiömlik a sótartó, eltörik egy tükör… Folytassam? Inkább nem teszem, szerintem érted, hogy mire gondolok. Ebben a témában a mai napig mosolyt csal az arcomra a népi hiedelmek közül a Luca-székkel kapcsolatos népszokás. Bár tény, hogy minden hit és babona a hagyományokhoz kapcsolódó előkészítő tevékenységben ismerszik meg, de arra, hogy karácsony estéjén egy háromlábú székre állva bárki meglelheti a földijei között megbúvó boszorkányt… Tényleg nevetnem kell. Bár a munka nemesít…
A babonákat nagy általánosságban én visszahúzó erőként határozom meg, főképp az amulettek vagy talizmánok kérdése példázza jól ezt a vélekedésemet: „Jajj, ma valami rossz fog érni, mert nincs nálam a holdkő amulettem…” Minden szónak, minden gondolatnak hatalma van az emberi élet felett. Ha nagyon erősen koncentrálunk valamire, vagy sokat foglalkozunk akár gondolatban, akár beszélgetésekben az adott dologgal, akkor hajlamosak vagyunk betudni a szerencsétlenségnek minden negatív hatást… Biztos, hogy nem magunknak „kérjük” ezeket az eseteket azzal, hogy ennyit „görcsölünk” rajta?
Az előzőekben kijelentettem, hogy minden ember hisz valamiben, akkor azt hiszem, most ki kell jelentenem, hogy minden ember babonás is egyben. Jól átgondolva ezt a tényt, rá kell jönnie mindenkinek arra, hogy vannak tárgyak, helyek, helyzetek és emberek, akiket és amiket tudatosak kerülünk, teljesen nyilvánvaló, de nehezen vagy egyáltalán nem megmagyarázható okokból. Nincs igazam? Fogadni mernék, hogy Neked is van ilyen az életedben, persze minden állítás magában hordja a tévedés lehetőségét is.
Azt hiszem, jól tenném, ha saját hitemről és babonáimról adnék képet az irományom befejező szakaszában, persze minden apró-cseprő dologra nem térhetek ki, ezért inkább csak leírom azokat az irányelveket, amiket szívesen követek életvezetésem szempontjából:
- Hiszek a feltétlen jóságban, hiszem hogy mindenkiben megtalálható, de a mai világban sajnos nehéz megtalálni, vagy mindenkinek saját magában megélni.
- Hiszek a szeretetben, a szerelemben, és a barátságban, mert minden ember megérdemli, hogy boldogan élje az életét.
- Hiszek a karmában, azaz abban az alapvető kozmikus törvényben, miszerint minden cselekedetünk visszhangot hagy a mindenségben, mely visszaszáll ránk tetteink jóságával vagy gonoszságával.
- Hiszek a világ színfalai mögött megbúvó egységben, egy univerzális felső hatalom létezésében.
- Vallom a modern boszorkányság hittételét, mely így hangzik: „Ne árts!”
- Hiszem, hogy a karma többszörösen adja vissza tetteim ellenértékét
- Hiszek abban, hogy minden élő és élettelen rendelkezik lélekkel
- Hiszek a lélek halhatatlanságában, és a reinkarnációban
- Hiszem, hogy a saját életem minden pillanatának megéléséért csak én vagyok felelős, mert én választottam ezt az életet és létidőt, illetve minden megelőzőt is, és minden következőt is én fogom megválasztani.
- Hiszem, hogy az élet, és a lélek útja egy tanulási folyamat, melynek végcélja a tökéletesség elérése. Hiszem, hogy nem egy út létezik, illetve az utak során kudarc is érhet.

"Életutadon a benned élő,
tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki igazi önmagad.

Ne fordulj el
a lehetséges jövőktől,
mielőtt meg nem bizonyosodtál,
hogy nincs mit tanulnod belőlük."
(A Messiás kézikönyve)

Hit és babona… Az emberi élet örök ellentétje vagy harmóniája, s a két megnyilvánulást csak egy nagyon vékony, elenyésző határvonal választja el. Minden ember megismerhető a hite és babonái alapján, ahogy barátai alapján is. Ezzel a néhány gondolattal zárom soraimat.

„Minden, ami e könyvben áll, lehet tévedés is…”
(A Messiás kézikönyve)



Püspökhatvan, 2008. november 7.

2009. szeptember 6., vasárnap

"Az Úr sötét anyagai"

Ez az a trilógia, aminek első részt nemrég "Az Arany Iránytű" című filmben dolgozták fel.

Mese, de nem feltétlenül kis gyermekeknek... Sokkal inkább a kamaszkor, az első szerelem időszakára javasolnám olvasását.
A történetet nem írom le, mindenkiek magának kell felfedeznie ezt a világot, melyben boszorkányok, beszélő jegesmedvék, s az emberek lelkei állatok képében népesítenek be.

AZ útkeresés, egy élet igazi indulásának nehézségei hatják át a könyvet. SOk szeretet, barátságok, tisztelet, de néhol árulás és halál kiséri szereplőinket a történetben...

Most fejeztem be az utolsó könyvet... a fejem még zsong, a hátam borsódzik az utolsó szavak után... Azt hiszem, hogy egy picit megint más ember lettem a történet által... Valahogy olyan érzésem van, mintha az én daimónom is itt ólálkodna valahol körülöttem... kiváncsi lennék rá, hoyg milyen állat képében létezik... :)


2009. augusztus 30., vasárnap

Twilight - Alkonyat

Nem vagyok valami nagy romantikus filmes, de mivel most fejeztem be ezt a filmet, megfogott, és a nap is igencsak lefelé bucskázó állapotban leledzik, úgyhogy írok.

A történet egy sikersztori, nem fogom leírni. Amit ide szánok, az pediglen a film által gerjesztett érzéslöket lesz...

A film nagyrészén végigvonuló borongós színhasználat, a jelenetekbe beleszőtt feszültség, vagy éppen dinamizmus... Hatásosan megkomponált film... Előitéletekkel viseltettem a sztory iránt, de máár elpárolgot... EZ nem az a tipikus csajos lányregényes csöpögős maszlag amit az amcsik a torkunkon próbálnak leerőltetni manapság... Ez kérem szépen komoly, hatásos, és nem utolsósorban izgalmas...

(Igen kedves szerzőtársam, légyszíves vegyél fel a könyvek várólistájára...)

Mit mond nekem ez a történet?
Azt, hogy a szerelem nemm függhet semmitől... Sem kortól, sem társadalmi helyzettől, sem pedig a szerelmesek előéletétől... A szerelemben csak annak szabad számítania, amit a pár tagjai megtesznek egymásért a nekik rendelt együtt töltött időben... Se több, sem pedg kevesebb...
És az életed akkor lesz boldog, ha meg tudod tagadni alantas vágyaidat, melyek csak az élvezetek örökös hajszolásához segíthetnek hozzá.

"Boe naer gwannathach... Estelio han, estelio veleth!"
/A szenvedés vége... Higyj ebben, higyj a szerelemben!"/

---------------------------------------------------------
Megjegyzés: A blogtémában, illetve az utóbbi két bejegyzésben szereplő mondatok sindarin nyelven vannak, eredetileg A Gyűrűk Ura - Két Torony c. film "Eventstar" - "Esthajnalcsillag" c. témájában hangzanak fel.

Segítségképp: Esthajnalcsillag = Undómiel (sind.)
remélem így már ismerősebben hangzik... :D

2009. augusztus 24., hétfő

Moment of peace...

A fenti szám Gregorian feldolgozása forog a Winampomban, épp most ér véget. Télleg békés pillanatokat élek át. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta muzsikát.

Mi zajlik az életben? Nagyon sok minden, a világ szinte elszáguld mellettem, és én továbbra is csendben állok egymagamban.
Már többször megemlékeztem róla, hogy a boldogság hajszolása önmagában nem adhat boldogságot. Erre ma is ráébredtem, mikor a szokásos napi netes társkereső adagomat fogyasztottam. A szokottabnál rövidebben, mivel kezdem elunni a procedúrát... Levél, várakozás, van válasz, vagy nincs? levélváltások, MSN, személyes találkozó (ebből csak 3 leány próbált rész kivenni, de csak 1 tette meg télleg, a másik kettő kihátrált, vagy el sem jött).

Igen, ismét hajszolom a boldogságot... De miért?
Ez a jó kérdés, mivel tartósan nem tesz boldoggá. Ha most az a kedves egy szem leányzó nem lenne elhavazva a saját életében kötelező változásokkal, akkor "talán" elmondhatnám, hogy nem kell hajszolnom semmit, de így nincs miről nyilatkozni, mivel nem tudom, hányadán állunk. 20án pár ismerősével elugrottunk ide-oda, de nem volt alkalmam beszélgetni vele, azóta egy emilt váltottunk, és egy telefont. MSN-re nem jön, én meg nem akarom zavarni, mert van elég dolga.
Nem tudom, hogy mit tegyek.

Megint visszaszoktam a chat-elésre, ott is van pár vitruális barát, bár számuk némi flukturációt mutat... Ma pl egy újabb virtuális barát(?) van láthatáron. a kérdőjel azért indokolt, mert a beszélgetéseink alapján úgy gondolom, hogy több is lehetne. Bár megfontolandó...

A munka ma megint lassan telt, sikeresen kompenzáltam a múlt heti pörgésadagot, és stabilizáltam az időbeosztást.

Hogy mit hoz a közeli jövő?
Majd az idő megválaszolja...

"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."
("Ez nem a vég, ez a kezdet. Már nem bukatsz el. Ha ebben nem hiszel, ne higyj semmiben...")
/OST-Lord of the Rings - Two Towers - Eventstar/

2009. augusztus 16., vasárnap

Follow me...

Egy kis zene, ami gyógyír a bánatra...

Néhány hete találtam a youtube-on, azóta megvan az egész album... Metál a javából...


2009. augusztus 11., kedd

levélrészlet a vallásról...

Az alábbi sorok kérésre íródtak, a kérés lényege az volt, hogy írjam le a véleményemet és a gondolataimat a vallásról....

------------------------------------------------

Első körben tisztelem a vallásos embereket, mindaddig, amíg engem nem akarnak erőszakkal megtéríteni.
A legutóbbi ilyen jellegű vitám másfél órás volt, és szegény srác vakhite nem bírta ki a próbát, de szerencsére azóta előnyös irányba erősödött ilyen téren. (Jehova tanúi utcai térítő, utána két héttel megköszönte, hogy felnyitottam a szemét, és másképp gondolkodik a vallásáról, habár maradt ugyanott)

A vallás jó... Betölti a réseket, amit a tudomány szerintem soha sem fog tudni megtenni. A világunk alkotóelemei mérnöki precizitással készültek el, csak a forrásuk máig nem tisztázott... (tyúk és tojás esete)

A vallás jó. Megmagyaráz, értelmet ad, célt, irányt mutat ebben a beteg világban. Ámbár a vak hit több kárt hoz, mint hasznot.

Ha azzal a kérdéssel fordulnál hozzám, hogy én vallásos vagyok-e, akkor nem biztos hogy egyértelműen tudnék rá válaszolni.
Vannak érdekes gondolataim a világ működésével kapcsolatban, de valahogy mindig a két állapot határán maradok. Ezt az előző okfejtésemből biztos beláttad. Engem nem ilyen szellemben, valamely vallási ág tiszteletére és hitére neveltek, pont azért, hogy felnőve szabadon választhassak. Ennek hátulütője és következménye ez a hozáállás. Egyik oldalról mérnök vagyok, ridegen racionális, másfelől beláttam (talán a harcművészet által), hogy szemlélődő vagyok ebben a világban, akinek az igazság keresése, vagy inkább megértése a célja. Ennek a felemás hozáállásnak a kifejlődésében több dolog segített:
- Scott Cunningham : "Wicca" és "Élő Wicca" című könyvei
- Richard Bach könyvei
- a harcművészet filozófus megközelítéssel

2009. augusztus 4., kedd

néhány okos gondolat

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

Douglas Adams

Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.

Stephen King

Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.
Douglas Adams


2009. augusztus 3., hétfő

Hazatérés a Seiken-ai-ken-tótól...

Kedves Olvasóim!

Sikeresen hazatértem a délegyházi Nomád Kempingből, ami a méltán hírhedt 4-es tó (más néven Seikenaiken-tó) partján fekszik.
Az elmúlt hét egy "2 az 1ben" hét volt, tekintve, hogy a gyerektábort is jelentkezők gyér száma miatt erre a hétre időzítették a szervezők...
Friss barnaövesként néha a gyerkőcökre, néha pedig vasemberi erőket megmozgató vizsgázóinkra ügyeltem, ez utóbbiak télleg kitettek magukért az egész hetes kánikula elviselésével.

A hét történéseihez hozzá tartozik még a csütörtöki napon az egyesület fekete- és barnaöves válogatottjai között lezajlott amatőr rögbimeccs, illetve a "berzerker-effektus", amely a sikeres törés pótvizsgámhoz vezetett.

Az ezen a héten vizsgázók számára sok erőt, kitartást kívánok!

Lun
(2.kyu)

2009. július 3., péntek

Ismét dolgozóban...

Múlt hét hétfőn, illetve ezen a héten kedden állásinterjún voltam.
A most keddi interjún kedélyesen, néha nevetéssel telt, és láttam, hogy pozitív benyomást tettem az interjúztatókra.

De mennyire?
Szerdán megcsörrent a mobilom, és a vonal másik végén lévő úr a következőt mondta:
"Szia Máté, van egy jó és egy rossz hírem..." - Na, mondom ez se jött be, de az úriember eképp folytatta - "a jó hír az, hogy van munkád, a rossz, hogy csütörtökön korán kell kelned..."

Így is lett, csütörtök óta rendszergazda-rendszermérnök munkakörben dolgozom, most épp kihelyezett módban Vecsésen... Elég jó fizut fogok elvileg kapni, tehát megéri a tortúrát a be és kiérés...

2009. június 25., csütörtök

Megint egy kis zene...

Jó estét!

Most estem haza, igencsak használhatatlannak érzem magam...

De hallgatok egy kis zenét még elalvás előtt...



2009. június 22., hétfő

Litha

Nyárközép, Szent Iván éjjele

Az év leghosszabb napja. A Nap ilyenkor van ereje teljében, és eléget mindent, ami szívünket nyomja, bánatot, gonoszságot, szerencsétlenséget, de csak akkor, hogyha hitünk teljes erejével kérjük rá.

Beletekintettem a végtelen erőbe, és kértem hitem minden erejével, hogy vegye el tőlem, és égesse ki belőlem azt, ami felesleges. Úgy érzem, hogy most könyebb vagyok, és ott, ahol a negatív energiák tanyáztak, most nincs más, csak üresség, amit remélem meg tudok tölteni még szeretettel, és tisztelettel.

Légy Áldott, Litha Ünnepe!
Legyetek áldottak Ti, A Világot Kormányzó Erők

A jelszó: "Légy jó!"

Rá kell ébredjek, hogy hangulatingadozás áldozata lettem... A délutáni pokoli hangulatomat most elfújta egy jó beszélgetés Bálint barátommal, illetve egy jó kis esti filmnézés.

A film: "Nanny McPhee - A varázsdada"
Oké, mese habbal, inkább gyerkőcöknek, de az alkotók humora magával ragadó volt, és be kell valljam, hogy dőltem a nevetéstől. Javaslom, hogy mindenki nézze meg.

A történetet nem fogom leírni, mert azt mindenkinek magának kell felfedeznie, csak a tanúságot osztanám meg, amit nekem most mondott ez a film:

A szeretet örök. Lehet, hogy elrejtőzik, de attól még ott van.
A szerelem is örök, és sokszor nem vesszük észre, pedig ott ólálkodik bennünk és körülöttünk.

A legfőbb tanúság, ami pedig mindenen képes átsegíteni, mégha a helyzet kilátástalan is:
"Légy jó!"
Ha mindent megtettél ennek elérésére, akkor már elmondhatod, hogy innentől nem rajtad múlik a mikrovilágod sorsa.

Lehet, hogy ez egy gyerekfilm, de spirituálisan most nagyon megütött, és értelmet adott pár kérdésnek.

"Mana du vortes,
Aeria Gloris..."

Jó éjszakát!

2009. június 21., vasárnap

...Beskonechnyj beg...
Poka zhiva ya mogu starat'sya na letu ne upast',
Ne razuchit'sya mechtat'...lyubit'...
...Beskonechnyj beg...

Lehúzott redőnyök...

Sötét van... Bár odakint a nyár leghosszabb napja próbál áttörni a vastag fellegeken, az én szobám mégis sötétbe burkolózik. Fogva tart engem.

Múlt hét csütörtök óta lefelé csúsztam azon a bizonyos hangulati lejtőn, és nem tudom, hogy meddig mehetek még lejjebb. Valahol mindenképp meg kell állnom, mert az elveim nem változnak, mégha épp letargikusnak is modható a hangulatom. Hogy miért vagyok így? Az én Katimmal úgy tűnik, hogy nem működik tovább... Nem tudom, hogy miért, hogy mi vitt el idáig, ez már egy tény, amin nem lehet változtatni, legfeljebb valamelyikünk későbbi teljes öszzetörésével. Ezt pedig egyikünk sem akarja. Mindketten próbáltuk már régeben, még mással ezt a dolgot, de soha sem szült jó vért.

Péntekről szombatra virradó éjjel jobban, sőt nagyon jól éreztem magam a bőrömben, Janó barátom hívott meg szülinapi bulijára. Nagyon jó volt, és legfőképp azért, mert kiszakított ebből az állandó lefelé útból, és egy picit feljebb kerültem ezáltal. De hazatértem, és a problémák rámvetették magukat ahogy átléptem a küszöböt. Legalább vártak volna pár napot! Legalább ne ilyen kegyetlenül tették volna!!!! De a problémák már csak ilyenek sajnos.

Hogy mi következik most? Nem tudom. Talán majd valahogy rendeződik ez a helyzet is. Csak ez az állandó alulmotiváltság nem hiányzik.

Egy biztos, az alapelv marad: "Az élet szent!"
Ezek szerint nem fogom sohasem megtenni azt a szívességet ennek a beteg világnak, hogy önmagam vetek véget mindennek. Ezt az elégtételt sohasem adhatom meg!

Megyek, futok egy jó kanyart, hátha kitisztul a fejem. És legalább készülök az edzőtáborra is, ami már egy jövőbe mutató terv! :)

"Mana du vortes, Aeria Gloris..."

2009. június 16., kedd

NIncs más...

Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
(Bene Gesserit - Félelem elleni litánia)

Írnom kell... Ha most nem írom ki magamból, akkor úgy érzem, hogy bajban leszek, mert nem fogok tudni aludni ma éjjel.
Mondhatná bárki, hogy ne nézzek borzongatós filmeket, és főképp ne hajnal kettőkor érjen véget valami "űberbrutál" epizód, de ezek csak filmek, a valóság más.
Ez is olyan dolog, hogy a filmekkel bemutathatod az élet szépségét, tanulhatsz belőle, támadhatnak jó gondolataid... De beleborzonghatsz a forgatókönyvíró rémtörténeteibe, alámerülhetsz az emberi lélek legsötétebb bugyraiba.

Most egy ilyen élményt szeretnék megosztani.
A '90-es évek borzongós sikersorozata volt az X-akták, szerintem nem kell bemutatnom senkinek.
A mai estét záró részben kedvenc párosunk egy sátánista szekta után nyomozott.
Nem a téma milyensége, vagy a felvonultatott látványelemek tettek rám mély benyomást, hanem az, ami "odaát", a sorok mögött rejtőzik: a téves hit hatása egy közösségre. Természetesen az epizód többé kevésbé happy end véget ért, márha vehetjük annak, hogy a szekta által megidézett pokoli lény (aki mellékesen egy kedves idős hölgyben öltött testet) likvidálja a szekta tagjait, megmentve az ügynökpárost.

És az igazság odaátról?
Mindannyian hiszünk valamiben. Ezt sok beszélgetés során láttam be eddigi életem során.

És most picit szabadjára engedve a bejegyzésem hosszát, és távolabbra merészkedve a realitás talajáról:
"Hogyan védekezzünk mi, egyszerű halandók az ártó hatalommal szemben?"
"Mit tehetünk, hogy távol tartsuk magunktól?"

Sok ilyen kérdét tehetnék fel, de ugyanoda lyukadnék ki:
"Emberek, sajnos nem tudunk védekezni!"

Az okokról nem ejtek szót, mert bárki részrehajlással, és egyéb dolgokkal vádolhatna.

Ilyenkor sajnálom picit, hogy régi edzőtársunkkal, Ambrush Katival megszakadt a kapcsolat, róla például tudom, hogy hivatásos fordítóként épp egy olyan könyvön dolgozott, ami kötelező irodalom lehetne az ilyen "felkészülhetünk" témában.
A könyv a "Sátánizmus és Boszorkányság a középkorban" címet viselte, és az inkvizíció tévútjáról, a boszorkányperekről szólt. Remélem, valamikor majd olvashatom magyarul is végre.

És mit tehetek én addig is?

Elhiszem egy fiktív világ erkölcsi kódexét:

"There is no emotion, there is peace.
There is no ignorance, there is knowledge.
There is no passion, there is serenity.
There is no chaos, there is harmony.
There is no death, there is the Force."
(The Jedi Code)

És amit ma este éreztem:
"Nincs más, csak szeretet, nincs más, csak a hit, és nincs más, csak az Örökkévalóság"

Cet Beatus im Aeria Gloris...

Jó éjszakát!

2009. május 21., csütörtök

A Sárkányokról...

"Sárkányainkat tiszteletben kell tartanunk, bátorítanunk kell őket, hogy érdemes pusztítókká váljanak, el kell várnunk tőlük, hogy nekünk essenek. Az a kötelességük, hogy nevetségessé tegyenek bennünket, az a dolguk, hogy lealacsonyítsanak, és ha képesek rá, gátolják meg, hogy a többi embertől különbözőkké, másokká váljunk! És ha fittyet hányunk a dühüknek, a tűzüknek, amit ránk okádanak, és megyünk a magunk útján, a sárkányok , amint eltűnünk a szemük elől, filozofikus nyugalommal vállvonogatva visszaülnek zsugázni. Na bumm, mindünkből végül is nem csinálhatnak piritóst. … "(Richard Bach - Búcsú a biztonságtól)

2009. május 10., vasárnap

Stand alone complex

Tegnap este befejeztem a Ghost In the Shell Stand Alone Complex című rajzfilmsorozat első két évadát... várom a többit...
Első évad főcíme:


Második évad főcíme:


A sorozat mókamesterei, a Tachikomák :) (itt épp a titkárnődroidot szívatják meg):


Csak sajnos a második évad végén feláldozzák az MI-jüket hordozó műholdat, ezzel saját magukat is: :(


Mindenkinek ajánlom, h nézze meg a sorozatot!

2009. április 25., szombat

Egy pillanatnyi csend...

Sokszor terveztem, sokszor készültem rá, mégis magamat meglepve léptem be ma este kis falum szoborparkjába. A tavaszi este csendjét hallgattam néhány percig.

A falu elcsendesedet, csak a park melletti úton tovasuhanó autók, és a házaknál lakó kutyák hangja törte meg néha ezt a törékeny pillanatot, majd ismét csend.
A csend szimfóniájában feloldódva éreztem, ahogy a fölémboruló égbolt csillagai lenéznek rám, s afák között sétáló lágy szellő simgatta arcomat. Egy röpke pillanatig éreztem magam körül a természet lüktetetését.

Sajnáltam ekkor a zsúfolt városokban rekedt barátaimat, hogy nem érezhetik, nem élhetik át ezeket a pillanatokat, amikor csak kedvük tartja. Jól esett megálni az élet rohanásában pár pillanatra.

"Csend ölel körül,
A táj édes álmot lát,
Tavaszi éjjel..."

2009. április 2., csütörtök

"And I lost my heart to a Galway Girl..."

P.S. I Love You - Galway Girl

Ez egy jó kis szám... Múlt héten az én Bogárkámmal megnéztük a filmet... Mert az egyik kedvence... Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Én úgy érzem, hogy most megtaláltam az én "Galway Girl"-ömet. Nem kell búslakodnom a szám végén, hogy az egész világot bejárva sem találom Őt!

Megint nála szundiztam, már másodszor a héten. Szeretem, hogy úgy ébredek fel reggel, hogy van mellettem valaki, aki igazán szeret, és akit viszont szeretek.

Haladok a Narniával, az írás viszont most nem megy, tehát búcsúzom...

2009. március 22., vasárnap

Mi van Doki?

Borzalom...

Majdnem 2 hónapra magamra hagytalak, kedves naplóm... Nincs mentségem...
Pedig Neked aztán mindent elmondhatok, és tudom, hogy nem árulsz el... (persze ezt úgy értem, hogy az internet nyilvánosságán kívül nem mondod el másnak, amit beléd vetek...)

Na jó... Mi is történt velem?

Jött egy csaj, és leszállt mellém, szeret, és én is viszont szeretem. A héten nála szundiztam párszor. Nagyon boldog vagyok...

A cégnél leépítés volt, egyelőre megúsztam, és újabb munkaköröket szereztem...
Meg voltam prezentációs tréning-gatyán...

Kivégeztem Richard Bach - Híd az örökkévalóságon át c. könyvét, most épp C.S. Lewis - Narnia Krónikái sok in 1 kötetéből a Hajnalvándor útját olvasom (5. könyv)
Az 1-t elolvastam, a 2-3-4-et kihagytam, mert azokhoz már volt szerencsém... Majd legközelebb zsinórban olvasok...

Anyukámnakma tartottuk a szülinapját, a szokásos Alsópetényi brutál adagos helyen... Legalább van plusz hamim a hétre...

2009. január 25., vasárnap

Egy újabb alámerülés a valóság mögötti sivárságba...

"Halott ez a föld, lassan én is árny leszek
Holtak arcát látom, értük égnek a gyertyák..."

Sötét víziók emésztik lelkemet...
Sötét hangulat kezd úrrá lenni mindennapjaimon...

Az egykedvűség sötét homálya közelít ismét... Az egykedvű állandóság agóniája felé űz...
Nem véd semmi, nem tudok sehová bújni előle... Csak lecsap rám, amikor a legkevésbé számítok rá... Védtelen vagyok...
A létezés messzire kerül, egy kiüresedett világ képe dereng fel előttem, s magába szippantja révedő tekintetemet. Elvesztem...

"Álomból ébredek, Utolért a vég..."

Feltápászkodom, és igyekszem szembenézni vele... S látom izzó tekintetében az emésztő magány szellemét... A szemeim könnyeznek, ahogy a szemébe nézek, de már nem érdekel... Ez egy újabb küzdelem, amin helyt kell állnom... A hátamon a hideg futkároz, a remegés megbénítja tagjaim... De erőt veszek magamon, és az arcába kiáltom minden rosszkedvemet és bánatomat.. Üres leszek ismét...

"Kotródj vissza a homályba..."

Megkönnyebbülök... A sötét fellegek közöt utat tör egy apró csíkban egy napsugár, ami rámragyog... Körülöttem minden szürke, és sivár...


Ebben a pillanatban én állok a Fény szigetén
-------------------------------------------
Idézetek:
Cross Borns - Végzet Hegy
Cross Borns - Cirith Ungol lépcsője
JRR Tolkien - A Gyűrű Szövettsége (Khazad-dúm hídja)

2009. január 19., hétfő

tükrök szerepe a szelf életében...

Egy jó kis fürdő lecsillapította a ma este Darwin-díjasának korlátoltságából fakadó rosszkedvemet.

Bár alapvetően nem ezt a témát szerettem volna feldolgozni, de a fürdőkádban támadt jó ötletek eddig majdnem mindig gyümölcsözőnek bizonyultak.

A mostani ajánlott olvasmány: David B. Wexler - Mi ütött beléd?

Az író többéves praxissal rendelkező pszichológus, jelen művében a férfiaknál előforduló, gyakran nehezen értelmezhető magatartásformákat tárgyalja a szelf-pszichológia eszközeivel.

A ma befejezett rész egyik fő témája az ún "tükrök".
Ennek a lényege, hogy az ember mindennapi élete során igényli a visszajelzéseket a környezettől (ezt még anno a tanárszakos pszichológia előadásokon is sokat tárgyaltuk). Jelen műben ez a környezet legfontosabb eleme, a szülő, feleség, partner, barátnő, vagy női-barát.
A jelenség leírásánál három kategóriát különíthetünk el:
- a "jó tükör": aki folyamatosan képes az egyed viselkedését megfelelő visszajelzésekkel képes a megfelelő pályán tartani, sőt olykor átsegíteni a holtpontokon.
- a "repedt tükör": aki intarakciókban nem mindig mutatkozik meg a maga teljes helyességében, az egyed értelmezésében ez sokszor apró szurkálódásnak tűnik, de jelentősebb érzelmi viharrokat nem okoz.
- a "törött tükör"? aki az interakciók során kiváltja az egyed ellenszenvét, parázsviták, tárgyak reptetése, és egyéb, a filmekből jól ismert jelenet lezajlását elősegítve.

Természetesen a tükrök az adott szituációban általában vétlenek, partnerük értelmezési diszfunkciói, esetleg aktuális diszfóriája okozza az alapvető gondokat.

Sajnos én nem vagyok pszichológus, de mindenképp jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, a párkapcsolatok igénylőinek, nemtől függetlenül.

A magányos merénylő

Majdnem összejött...

Épp alámerülni készültem az éjszaka sejtelmes sötétségének világában...
Már hallani véltem az éjben járó kóbor lelkek halk susogását...

Erre átvonult egy magányos merénylő szakadt farmerban, utánfutóra erősített agregátorral, jó hangos erősítővel, és széttorzított gitárszólójával...

Most cseng a fülem...
Már nem hallom az éjben járó lelkeket...

A legközelebbi alkalomra majd beszerzek valami okosságot a magányos merénylők ellen...

A kommentárokról...

Köszönök szépen minden eddigi kommentárt, de tisztelettel kérem a kedves íróikat, hogy ha már én legalább felvállalom magamat, akkor tegye meg ezt más is. Ennek folyományaként innentől minden megjegyzés moderálásra kerül...

Köszönöm, elegem lett egy időre az életunt, kötözködő idiótákból, akik képtelenek alkotni, és más munkáját értékelni... Szánalmas, hogy itt tart a világ, nagyrészt miattuk!

2009. január 17., szombat

Szamurájok a jégen

Volt már minden a jégen kis hazánkban:
Sztárok, Disney-mesék, cirkusz, satöbbi.

Ma a jég a szamurájoké volt Délegyházán. Azé a sok eszement emberé, akiket csapattársaknak, harcostársaknak nevezek. De ez is egy jó csata volt, de leginkább vicces... Ahogy a küzdelmek hevében egymás után bukdácsoltunk a csúszós természetes jégpályán.... És a szünetek is felhőtlenül teltek, magas ugrással, jéglimbóval, forraltborral és teával...


Lehet, hogy most van egy lila folt a bal lábamon, amitől azt hiszem hogy mindjárt meghülyülök, de kár lett volna kihagyni a mai napot!

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt!
Sajnálom azokat, akik nem tudtak jönni...
És jó nagy nyelvet öltök azokra, akik csak féltek, vagy magasról tettek erre a jó kis murira...

2009. január 6., kedd

A sápadt, Zafír Égen túl...

Új év... Új lehetőségek...

Régi és új gondok...

A szilveszter krónikáját túl sokszor emlegettem barátaim, ismerőseim körében, és egyre inkább a feleslegesség oltárán tett áldozatként látom. Nem is vesztegetek több szót rá.

Voltam ma Ninares-nél... Ettem a világ legfinomabb muffinjából...
Csak az a baj, hogy ez a vírusos izé ráment a hasamra is, így nem tudtam kellőképp élvezni, pedig elhiheted, kedves olvasóm, vallásos áhítat vett rajtam erőt, és a tökéletesség egy kapuján léptem be az elfogyasztásával...

Dübörög a társkeri biznisz... Bár ez a műfaj türelmet, és kiművelt érzékeket kíván...
Jópár napja MSN-en néha tudok szót váltani a potenciális kiszemelttel, de a személyes találkozó reménye picit távol leledzik, tekintve, hogy vizsgaidőszak van... Jááj...
Igazából én mondhatom, hogy választottam, de biztosra kellene menni, és ebben megerősített a lány is, hogy keresgéljek nyugodtan... Utálom a kétértelmű helyzeteket...

Az MSN most Ninares terepe az estémben. A maga stílusában megmutatta nekem, hogy felesleges hajszolnom a boldogságot, mert megtalál magától is, ha érdemes vagyok rá.

El kell engednem ismét a folyó aljnövényzetét, hogy az ár sodorjon, ahová akar, vagy csapjon a kövekhez... Meg kell tisztulnom a múlt sarától, el kell dobnom mindent, ami a mélybe húzza lelkem, és fel kell emelkednem a horizont felett szétterülő ragyogásba, hogy ott kapjam meg következő feladatomat.

Az élet harc, az élet tanulás. Az élet célok láncolata, az élet kompromisszumok halmaza.
Az élet élet... Megszentelt áldozat az univerzumot kormányzó erők szolgálatában...

"... és a Halál szele fúj, a sápadt, Zafír Égen túl" (Alhana)

Köszönet Ninares-nek, aki kitárta a bölcsesség kapuját...