2008. december 2., kedd

Téli éjjel egy új út kezdetén...

"Jégbe fagyott újra a világ..."

Bár a mai nap az elmúltakhoz képest meleg volt, mégis jégbe dermedt szívvel várom a holnapot.

Kijelentkeztem a régi munkámból, de ma még papírokért voltam benn, habár hétfőn már az új helyen kezdtem...

Tegnap egyből be is vágódtam pár kollégánál, mert angol nyelvű tréninget tartott az egyik beszállítója a forgalmazó cégnek, ahol dolgozom... A blog nem a reklám helye, úgyhogy nem fogom megmondani a cég nevét... egyelőre... Szegény kolléga hiába volt jó tolmács, sajnos néhány szakmai részbe beletört a beicskája... Jobb híjján én vettem át néha a helyét, hogy elmagyarázzam a nagyrészt termékmenedzserekből álló garnitúrának, hogy miről is volt szó... De jól ment, sőt a főnökük megköszönte, és megdicsért... :$

Hogy mi volt ma?
Ügyintézés, rohangálás... Meg némi unatkozás és közvetlen kollégák ugratása... Már a hasamat fogtam a nap végére... Pedig én csak dél körül értem vissza... Közben uncsi néha, mert a gépem még nem érkezett meg, de nem is baj, ha itt lesz, úgyis laptoponnetezőshülyegyerek leszek, már ahogy a helyzetet látom a maga borús valójában... Kollégáim közül sokan nem hurcolják magukkal, végülis minek... Otthon is van gép... Valószínű, hogy követem a példájukat...


És miért dermedt meg a világ?
Beláttam, hogy alakuló kapcsolatomnak nincs reménye és jövője... Túl sok dolgot rontottam el mindjárt az elején, és túlságosan nagy fellángolás volt, de mostanra elmúlt nagyrészt, vagy inkább reálisabban szemlélem a helyzetet... Vagy majd kiderül...
Marad az alámerülés az állandóságba ismét... Meg kell tisztulnom mindentől, ami a múlt hibái felé húz, meg kell értenem újra a világ működését, kiszakítva egy másik állandóságból.
És meg kell emlékeznem a múlt minden szépségéről, az őket megillető helyen, formában, és fényességben...

"Csepp egy jégcsapon,
Tűnékenyen élsz te most,
Jégbe zárt világ."

"Jégbe zárt világ,
Minden percben őt vágyom:
A nyári záport"