ÖSSZETARTÁS

Nem nagyon írok manapság, mert nem nagyon van mit megemlíteni az életemből...

Ezt a ma esti bejegyzés mégsem a szükség szülte...

Barnaöves edzésen és megbeszélésen voltam Hatvanban. Holnap ugye korán mennem kell dolgozni az új helyemre, meg elintézendő dolgaim vannak, de be kalkuláltam, hogy csak az éjféli vonattal érek haza. Kedves barna társaim el is dobtak Aszódra, és út közben kérdezték, hogy mikor megy a vonat. Nem szándékoltan ejtettem el, hogy én két órát várni fogok erre a vonatra... Kitettek, majd öt perc múlva visszatértek, hogy ugyan, hazahhoznak ne várjak már ott 2 órát... Kerülő, mert Pestre igyekeztek, de mégis vállalták értem... Ez a leg inkább mellbevágó dolog... Ismerem az egyesület régi tagjainak közösségösszetartó szerepét, mégis valam ennél sokkal lazább szövettségre építettem eddig az elképzeléseimet...
Most valahogy átértékelődött sok minden... Valahogy látom a szeretetet a néha durva tréfák, vagy a bántás határain innen eső ugratások, oltások mögött...

Embert soha nem hagyunk hátra... Ez a mi elvünk...

És valahogy mélyebb értelmet nyert a gyakorlásoknál használt intelmünk: "A nagy pofont soha nem attól kapod vissza, akinek adtad..."
Tegnap este egy buliban segítettünk egy csajnak és a barátnőjének, aki mit tagadjuk elég rendesen kiütötte magát. A Karma soha nem felejt...