2011. július 7., csütörtök

"A Megosztott Isten"

Érdekes utazást volt lehetőségem tenni egy lehetséges jövő sivárságában...
Nem tudom miért, de érdekes módon szeretek ebbe a létidőbe utazni...

Arrakis, Dűne...
II. Leto, a lényegében homokféreggé lett Istencsászár otthona... Születésének és halálának helye, életének színtere, gondolatainak teremtője és őrizője, háromezer éves uralmának trónterme, és némaságban továbbélő tudatát hordozó újabb homokférgek hordozója...

Először olvastam el, és ezzel kerekké vált a nyolckötetes főszál, Frank Herbert életművének legjelentősebb regényfolyama...

Most így a végső katarzist követően picit úgy érzem, hogy meg kell állnom, és gyorsan végigpörgetni a regény eseményeit... Az egyes karakterek jellemét, cselekedeteik helyességét... Valahogy furcsa a történetnek ez a fejezete, ugyanis nem lehet benne szétválasztani a hősöket és az antihősöket, valahogy egyik tábor sem valamily' önös érdektől vezérelt, mindenki egy jobb világért dolgozik...

Irigylem picit Leto-t... Neki megadatott, hogy lássa a jövőt minden lehet, és tudatosan alakítsa az események minden végkifejletét, és tudatosan hajlított az eseményeken egy olyan irányba, amellyel lehet kiérdemelte a "Zsarnok" megnevezést az őt követő korokban, de ismerve a történetet elejétől a végéig... Minden, amit diktátorként, az egész emberiség Istencsászáraként megtett egy sokkal későbbi nagy katasztrófa megelőzését szolgálta... Jó lenne, ha többen ismernék ezt az - nem túlzás epikus magasságúnak nevezni - művet... Jelenkorunk nagy vezetői tanulhatnának belőle némi emberséget... És aki ismeri, az tudja, hogy II. Leto klasszikus értelemben véve nem volt ember...

Mesék, mesék és mesék... Köszönöm, hogy velünk vagytok, és néha kiragadtok minket a mindennapok egyhangúságából, és általatok néha picit másoknak képzelhetjük magunkat, feledtetve, kiszínezve, kifacsarva, vagy kifigurázva a világot amiben ténylegesen élni vagyunk kénytelenek...

"SIAYNOQ! Már hiszek"