Mi zajlik az életben? Nagyon sok minden, a világ szinte elszáguld mellettem, és én továbbra is csendben állok egymagamban.
Már többször megemlékeztem róla, hogy a boldogság hajszolása önmagában nem adhat boldogságot. Erre ma is ráébredtem, mikor a szokásos napi netes társkereső adagomat fogyasztottam. A szokottabnál rövidebben, mivel kezdem elunni a procedúrát... Levél, várakozás, van válasz, vagy nincs? levélváltások, MSN, személyes találkozó (ebből csak 3 leány próbált rész kivenni, de csak 1 tette meg télleg, a másik kettő kihátrált, vagy el sem jött).
Igen, ismét hajszolom a boldogságot... De miért?
Ez a jó kérdés, mivel tartósan nem tesz boldoggá. Ha most az a kedves egy szem leányzó nem lenne elhavazva a saját életében kötelező változásokkal, akkor "talán" elmondhatnám, hogy nem kell hajszolnom semmit, de így nincs miről nyilatkozni, mivel nem tudom, hányadán állunk. 20án pár ismerősével elugrottunk ide-oda, de nem volt alkalmam beszélgetni vele, azóta egy emilt váltottunk, és egy telefont. MSN-re nem jön, én meg nem akarom zavarni, mert van elég dolga.
Nem tudom, hogy mit tegyek.
Megint visszaszoktam a chat-elésre, ott is van pár vitruális barát, bár számuk némi flukturációt mutat... Ma pl egy újabb virtuális barát(?) van láthatáron. a kérdőjel azért indokolt, mert a beszélgetéseink alapján úgy gondolom, hogy több is lehetne. Bár megfontolandó...
A munka ma megint lassan telt, sikeresen kompenzáltam a múlt heti pörgésadagot, és stabilizáltam az időbeosztást.
Hogy mit hoz a közeli jövő?
Majd az idő megválaszolja...
"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."
("Ez nem a vég, ez a kezdet. Már nem bukatsz el. Ha ebben nem hiszel, ne higyj semmiben...")
/OST-Lord of the Rings - Two Towers - Eventstar/
