Imaginaerum

Vannak filmek, amik hatással vannak az emberre...

A 2012-ben bemutatásra került Imaginaerum c. alkotás ezek közé tartozik. Nem, nem véletlen egybeesés, hogy a Nightwish zenekar ugyanezen évben kiadott albuma ugyanezt a címet viseli, mivel a filmhez készült alkotásaikat tartalmazza, mint ahogy szereplői is ennek az emberi lélek mélyébe vezető utazásnak.

Először azt gondoltam, hogy na jó, egy középszerű alkotást fogok látni, és körülbelül a film közepéig kitartott ez az álláspont. Aztán a látványról a hangsúly átkerült az emberi érzelmekre, és kezdtek kikristályosodni azok az fogalmak, melyek érző emberré tesznek minket: remény, bánat, a megmásíthatatlan elfogadása, a barátság, a család, a félelem az elmúlástól és végül a boldog pillanatok, amik kitöltik kedves melegséggel a rossz dolgok közti időt, akár megéljük, akár csak felidézzük őket.

Spoiler nincs, nem mesélem el az egészet...

"...Hercegnőm, remélem hallod még az akkordokat, és újra játszod őket egy napon.
Nélkülük elveszem ebben a nagy semmiben.
Távol vándoroltam a zene szárnyán, hamu sivatagon át.
Ha lenne színe ennek a dallamnak, akkor rózsaszín és vörös keveréke lenne,
állandó félelem az elmúlástól...
Megrettenés a csendtől, ami közeleg.
Utolsó emlékeim egy fekete szakadékba húznak, ahol a sötétség ajtaja vár...
Igyekszem átjutni ezen az ajtón. Már hallom...
Az ember alkotta leggyönyörűbb melódiát..."