AZ

Dühös vagyok… Dühös magamra, a világra, és az úgy nevezett „barátaimra”

Ismered az érzést, AMIKOR minden összejön, mikor a fejed felett hullámok csapnak össze, minden és mindenki az ellenséged, és maga az élet folyama is csak azért hömpölyög tovább, hogy végül a létedre törjön?

Érzed, AHOGY mások dolgaival bánsz, dacára annak, hogy TE mindenki tárgyait, érzéseit, nézeteit, apró emberi hülyeségeit tiszteletben tartva igyekszel az életedet vezetni. Próbálsz törődni az emberekkel, segíteni megtalálni AZT, AMIRŐL úgy véled, hogy már a birtokában vagy. AKKOR is, amikor a hátad mögött összesúgnak, és derülnek a baromságaidon, a kicsinyes emberi érzéseiden, minden szavadon fogást keresve, minden mozdulatodba belekötve, gáncsolják törekvéseidet. Minden nap minden órájában gáncsolva, mégis hátulról rugdosva lökdösnek előre, és amikor eljutsz a végső elkeseredettség legmélyebb bugyraiba, akkor alamizsnaként dobnak egy kis barátságot, nehogy véletlen elhagyd a „kedvesség drogját”, amivel sakkban tartanak éveken-évtizedeken át. Valami kisiklott… Nem tegnap, nem tavaly, talán a pillanatban, AMIKOR elkezdődött.

MERRE tovább? Hajlandó vagy kilépni a mókuskerékből? Képes vagy még lenyelni a következő békát? Jó lenne, mert a nagybetűs Tisztelet ezt követeli meg tőled, bár amikor arról lenne szó, hogy elkezdjenek végre Téged is tisztelni, támogatni egy picit a bajban, vagy meghallgatni a gondolataidat, akkor valahogy mindig másra terelődik a szó, másfelé visz a beszéd folyama, de ezen a megszokás valahogy mindig túllendít.

LÉGY JOBB! Mondod magadnak a tükörbe nézve reggelente, és este a naponta nyakadba öntött hulladékhegy alatt álomra térve, és ez valahogy évek óta működik. A ciklus rabja lettél, mégis ámítod magadat a tudattal, hogy ma is két taknyos zsepivel kevesebbet kell magadról lepöccinteni, elfelejtve a több tonnányi szutykot, ami még eltakarításra vár. Kelj fel reggel, és mutasd meg, hogyan kellene csinálni másképp! Ne lázadj, inkább mutass példát, tanítsd meg a világnak, hogy lehet másképp is. Tegyél magasról mindenkire, aki gáncsolni próbál, és ha másképpen nem is megy, inkább légy te is a falu bolondja! Rekessz ki mindent, és mindenkit, AKIRŐL/AMIRŐL úgy érzed, hogy visszafogni igyekeznek, és ha másképp nem megy, légy egyedül! LÉGY BOLOND, LÉGY JOBB NÁLUK!

Milyen egyszerű is lenne…

Aztán egy nap felkelsz, és körül nézel. Érdekes módon vannak hozzád hasonló ökrök még a világon, akik úgy tűnik nálad is bolondabbak. Valami különös perverziótól vezérelve tanulni szeretnének tőled. Fel tudod ezt vállalni? Hajlandó vagy VELÜK, és ÉRTÜK megváltozni, és elhagyni ezt az önsajnálattal töltött mocsarat? Új élet… TISZTELETtel teli lét, tisztelnek, és viszonzásul TISZETLETET adsz nekik, mellé szeretetet, igazi baráti fajtát érzel, tanítod őket, és ők is téged. Valamiért kezd az egész világ folyása visszatérni a normális mederbe, felismered, hogy kikhez tartozol igazán, kiért érdemes kiállnod a viharral szemben is, és tudod, hogy melletted lesznek.

Már nem vagyok dühös.. Elengedtem,és a rémlátomás is véget ért, nem kínoz tovább.

Budapest, 2016. április 6.