2008. október 24., péntek

Ha eljön a csend...

Ha eljön a csend,
s a tűz ismét fellobban,
visszatérnek a boldog napok,
s méhek zümmögnek minden virágban.

Majd ha eljő a csend,
szívünk ismét igaz lesz,
s eljön újra az idő,
mikor mindenki csak jót tesz.

S ha eljő a csend,
a virágok ismét nekünk nyílnak.
Az ifjú vándor útján megpihen,
s mind a tűz mellett táncolunk vidáman.

S tán majd akkor
a te szíved is tiszta lesz,
s nem bántja majd gond és bánat.
S majd akkor, ránk borul a csend…

Fekete szimfónia... (Within Temptation, 2008)

"Sanctus, espiritus, redeem us from our solemn hour..."

Mindig csodáltam a zenészek találékonyságát. Sok-sok világhíres zenekar készített már közös albumot a környékükön tevékenykedő komolyzenészekkel. Amiért ezt most mindjárt az elején felhozom, az nagyon egyszerű: Egyik kedvenc külföldi zenekarom, a Within Temptation is nemrég adta ki egy ilyen jellegű koncertalbumát, és épp ezt hallgatom. Csodálatos, ahogy a szimfónikus zenekar kiegészíti a gothic-metal stílus amúgy is szívetgyönyörködtető tónusait... Egy, és elválaszthatatlan lesz, és sokkal szebben szól.

"Jillian, oh Jillian..."

Kedves írótársam pedig szép, és mélyenszántó gondolatainak egyszerűsége pedig ismét megindította az írási kedvemet...

Hogy mi történik manapság velem? A héten két egymást követő nap, kedden és szerdán voltam edzésen. A keddi azért volt érdekes, mert egy gyerekcsapatnál tettem látogatást, és ismét rájöttem az alap igazságra, hogy a gyerkőcöket nem lehet kifárasztani kellőképp egy edzésen... Meg szegény Zsolti... Picit összerugdaltuk... picit... Semmi baja nem lett mielőtt valaki rosszra gondol, csak hát... Barnára készül a fiú... Szoknia kell... Az új kardom is jól vág...

Csak hiányzik vaaki, akit szerethetnék. Egyébként kedden edzés után hazakísértem az egyik lányt a "nagyok" (17 felett tippem szerint) közül. Nem tudom, azok a bizonyos pillangók a pocimban megint nyüzsizni kezdtek... Bár nem számítok túl sok jóra...
És tartottam nunchaku edzést a "nagyoknak"... jól kimozogtuk magunkat... Nekem majdnem leszakadt a karom...

"She rules, o o o o o... Until the end of time She gives and She takes"

Ismét elkezdtem ezoterikus témájú könyveket olvasni, mert régi ihletem is a világban járva és szemlélődve élt bennem, és muszály visszanyernem, mert addig is hangot/betűket tudok adni érzéseimnek, amíg nincs, akivel megosszam, és együtt létezve érezzek.

"She rules, o o o o o... Until the end of time She goes away..."

/ Az idézetek időrendben ezekből a dalokból származnak:
- Our solemn hour
- Jillian
- Mother Earth (2x) /


"Létező fénye
Adj új erőt célomhoz!
Magasba emelj..."



"Blessed be, by the Mother of Moon and Father of Sun"