Nem vagyok valami nagy romantikus filmes, de mivel most fejeztem be ezt a filmet, megfogott, és a nap is igencsak lefelé bucskázó állapotban leledzik, úgyhogy írok.
A történet egy sikersztori, nem fogom leírni. Amit ide szánok, az pediglen a film által gerjesztett érzéslöket lesz...
A film nagyrészén végigvonuló borongós színhasználat, a jelenetekbe beleszőtt feszültség, vagy éppen dinamizmus... Hatásosan megkomponált film... Előitéletekkel viseltettem a sztory iránt, de máár elpárolgot... EZ nem az a tipikus csajos lányregényes csöpögős maszlag amit az amcsik a torkunkon próbálnak leerőltetni manapság... Ez kérem szépen komoly, hatásos, és nem utolsósorban izgalmas...
(Igen kedves szerzőtársam, légyszíves vegyél fel a könyvek várólistájára...)
Mit mond nekem ez a történet?
Azt, hogy a szerelem nemm függhet semmitől... Sem kortól, sem társadalmi helyzettől, sem pedig a szerelmesek előéletétől... A szerelemben csak annak szabad számítania, amit a pár tagjai megtesznek egymásért a nekik rendelt együtt töltött időben... Se több, sem pedg kevesebb...
És az életed akkor lesz boldog, ha meg tudod tagadni alantas vágyaidat, melyek csak az élvezetek örökös hajszolásához segíthetnek hozzá.
"Boe naer gwannathach... Estelio han, estelio veleth!"
/A szenvedés vége... Higyj ebben, higyj a szerelemben!"/
---------------------------------------------------------
Megjegyzés: A blogtémában, illetve az utóbbi két bejegyzésben szereplő mondatok sindarin nyelven vannak, eredetileg A Gyűrűk Ura - Két Torony c. film "Eventstar" - "Esthajnalcsillag" c. témájában hangzanak fel.
Segítségképp: Esthajnalcsillag = Undómiel (sind.)
remélem így már ismerősebben hangzik... :D
