"Sohasem voltunk, és soha nem is leszünk... Egy villanás, és tovatűnünk az éjben oda, ahová már nem tudsz követni bennünket...
Pásztorok vagyunk, figyelők, tanárok, és tanulók, elmúlt idők, letűnt korok vándorai. Költők vagyunk, dalnokok, festők és faragók; Bölcsek voltunk, de bolondok is egyben...
Sohasem léteztünk... Mégis köztetek járunk csendesen..."
Elrepült ez az év is... Épp most szálltam ki a fürdőkádból, és törölközés közben azon agyaltam, hogy mennyire eseménydús éven is vagyok túl:
3 munkahely, egy lezárt és egy folyamatban lévő párkapcsolat, edzéshegyek, bulik, italozások kedvenc barátaimmal, új és más élethelyzetek, amikből sokat tanulhattam...
Eseménydús év volt, mégis hipp-hopp elrepült...
Valaki közelebb került, valaki eltávolodott tőlem...
Valaki újra felfedezett, valaki tovatűnt az élet sodrásában.
Végetért... Már csak néhány szárnycsapás, és ez az év is elenyészik a szilveszter zajában...
Ma sem úszhatjátok meg a Youtube videót a bejegyzésből.
Ennek most az az apropója, hogy épp most fejeztem be ezt a filmet. Elég régen láttam már, de a mai napig megfog a történet. Egy hős férfi, akinek az egyetlen vágya, hogy végre nyugalomra leljen a harcok végeztével, de sajnos nem kaphatja meg, mert elárulják.
Egy lélek harca a békéért, egy jobb világért, a maga keretei között, mindehhez a filmtörténelem egyik legzseniálisabb zenei aláfestése...
"Now We are free..."
Nem tudom, hogy mi az, ami miatt a kedvenceim közé tartozik...
Talán mert némi párhuzamot vélek felfedezni a történet és a mai valóság között.
Hatalmas célokért könnyű küzdeni, és dicső halált halni, de az egyszerű emberi értékekért harcba szállni a legnehezebb, és egyben a legfelmagasztalóbb.
Napjainkban sajnos a becsület és az önfeláldozás már nincs igazán divatban. A régi korok letűnt világába, és a történetírók tollába száműztük mindazt, ami igazán emberré tehetne bennünket. Felteszem a kérdést: Helyes ez így???
Helyesnek tartjuk, hogy hátbaszúrjuk embertársunkat az előrejutás reményében, hogy eltiprunk mindent, ami nem csak a mi boldogságunkat szolgálja?
Sajnos ezt lehet látni körülöttünk, és mi nem teszünk semmit, csak elfordítjuk a tekintetünket. Ebben a pillanatban szánakozva tekintek szét a világban...
Remélem, hogy egyszer felérünk majd a régi korok bölcsességéhez...
"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."
