A Kövek Körén túl...

Stonehenge...
Ritkán adatik meg az ember életében, hogy megérintsen a történelem...
Stonehenge viszont más... Ahogy meglátod, egyből átzúdul rajtad háromezer év fénye, árnya, bölcsessége, bánata...
Hihetetlen hely... A világ egyik igazi ős alkotása...
Picit nehéz egyéválni a szellemével, és hallani a kövek között kóborló lelkes susogását, mivel szinte mindig százak akarják egyszerre látni, érezni ezt a varázst... Lehet rosszkor voltunk ott...

Viszont bevallom, hogy életem egyik nagy álma teljesült azzal, hogy ott voltam...
A laikus szemlélő számára ez a kultikus hely nem más, mint egymásra pakolt kövek halmaza... Viszont számomra egy régen letűnt kor bölcsességének utolsó látomása...

A történelem egyik legnagyobb alkotása zajos környék... két főút között terül el Salisbury mezején, mellette birkák legelnek villanypásztorok gyűrűjében...
Elnézve a zajos, bámész tömeget valahogy nem igazán látok túl nagy különbséget a kertés két oldala között...

Zaj... tömeg...
Fényképezőképek kattogása, gyerekzsivaly, szülők hangos rendreutasító szavai, mikor csemetéjük a kötélkerítésbe kapaszkodik vagy épp át készül kúszni alatta...

Birkák itt is és ott is...

Bár a szél...
A szél elfeledett korok dallamait hordja a Kövek Körén át, és körbe...
Ha el tudod csendesíteni elmédet, talán meghallod...

Ha meg nem, akkor láttál valami állandót, amit magaddal vihetsz a további életedbe, és talán más ember leszel miután kilépsz a kapun...

Emlékek...

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy mit tennél, ha találkozhatnál és beszélhetnél életed első szerelmével?

Én sem...
Bár a technika ezt is lehetővé tette...
Érdekes eset, mivel pont ma mentem el melóba jövet a házuk előtt, és eszembe jutott, hogy mennyit jártam arra abban a majdnem fél évben... Egy pillanatra átsuhantak rajtam az akkori gondolatok, tervek, álmok és gondok...
Ő ma elővette az akkori naplóját és eszébe jutott, hogy mi lehet velem...

Sorsszerűség...

Annának hívják, 16 éves volt, én pedig 18...

Gyerek voltam még...
Gyerekek voltunk mindketten, épp csak bontogattuk a szárnyainkat, és épp csak kinyitottuk szemünket a világra...
De megtanultam szeretni, úgy ahogy előtte sohasem tettem...
Megtanultam tisztelni, és megbecsülni...
És talán pont általa tapasztaltam meg azokat a mély érzéseket, érzelmeket amelyek megélése azóta is fontos számomra... Ezt az alapot adom tovább minden útkeresőnek a szerelem világában... És a "szerelem lépcsői" is tőle indultak, és fejlődtek később tökélyre másokkal...

Nem éreztem akkor, hogy szép véget ért... Ma az életem sokféle csalódása után már csak egy apró bosszúságnak tetszik...
Jókor, és jó helyen voltunk...
Ez a találkozás meghatározó volt az egész életemre nézve...
Utána kezdtem írni...
Utána tértem rá a harcművészet ösvényére...
Utána fedeztem fel a Wicca-át, s azon keresztül a világot mozgató erőket...

Hogy haragszom-e még, hogy akkor úgy döntött?
Természetesen nem, bár szívem mélyén sajnálom, és egész életemben sajnálni fogom, de ez valamennyire természetes emberi reakció... Viszont most nem lennék itt, nem lennék ez a személyiség, és az életem teljesen másképp alakult volna... Úgy vagyok vele, hogy sokkal több jót adott, mint amit egy egész élet alatt meghálálhatnék neki...
Például tőle származtatom azt az érdekes tulajdonságomat, hogy az a lány, akit igazán szeretek, és nagyon fáj az elválás tőle, megtalálja élete párját a szakítást követő rövid időn belül...
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2 lányt "adtam férjhez", egyet eljegyeztek, és másik három is úgy tűnik megtalálta a párját...

Megrohantak az emlékek...

Érdekes pillanat volt...

Ismét csak rólatok...

Illúziórombolóak vagytok...
Most komolyan: Tényleg ezek vagytok Ti? Barátok, vagy egymás esküdt ellenségei? Ideje lenne végre eldönteni...

Ha egymás barátai vagytok, akkor miért nem tisztelitek meg egymást feltétlen őszinteséggel, építő kritikával és őszinte tisztelettel?

Ellenségek vagytok...
Csak a hibákat keresitek a másikban. Találtál? Juhéjj, most majd jól szanaszét szekálod vele, mi? Ez a kis elcseszett életed egyetlen igazi öröme.
Vagy nem így teszel? Nem-nem. A kedvenc cimboráddal osztod meg, akit ugyancsak semmire sem tartasz? Hát persze, őt bezzeg kedveled azért, ugye? És mi van, hogyha ez egyoldalú? Nem tartod lehetségesnek, hogy az általad oly' megbecsült cimbora első útja a megszégyenítetthez vezet? Nem...
Olybá tűnik, hogy megszívtad...

Tudod mit?
Építs egy egyházat te is a maradandó emberi értékek megtartására! És el ne feledd, hogy ettől - és hiába rajonganak körül hívőid - ugyanaz az elcseszett kishitű, alkoholista, függő, antiszociális vagy bármely negatív emberi vonásod, vonásaitokat említhetném.

Tudjátok mit?
ILLÚZIÓROMBOLÓAK VAGYTOK...