Előre tovább...

Nem tudom, hogy miért hagytam ezt a filmélményt eddig: 8 mérföld

Valamelyik este ment a tévében, kollégákkal meló után megfáradva bámultuk a nagy agymosó képdobozt Mohácson, össze-vissza kapcsolgatva, és beleszaladtunk, szerencsére majdnem az elejétől nézhettük, bár reklámszünetekkel, és némileg kurtítva, ahogy már itt Kis Hazánk kertévéiben szokás...

Aki ismer, az tudja, hogy sokszor gondolkodom nagy, sorsfordító változásokban, eposzokba illő cselekedetekben és bölcsességeken. Szeretem a szerethető hősöket, a megérthető antihősöket, és hiszek abban, hogy vannak könyvek, versek és filmek, amik tényleg meg tudják változtatni egy ember életét. Valahogy így voltam ezután a film után is...

A srác, aki körül szétesik minden, mégis küzd, sorozatos földre kerülés után is csak megy tovább, és ahogy hullanak szét a dolgai, úgy küzd egyre keményebben a továbblépésért.

Szerintem feljegyzem a kedvenceim közé, és mint ahogy régóta ajánlom Richard Bach műveit, úgy fogom ezt a filmet is terjeszteni.

Változások szele fúj, és itt nem a politikai csatározások újabb fröcsögő harcosa kívánok lenni...
Saját mikrovilágomban kezdtek a dolgok ismét mozgásba lendülni. A részletek nem érdekesek, legyen elég annyi, hogy több fronton is tennem kell valamit a tespedés és az állandó fásultság ellen, régóta érlelődő, húzódó külső és belső konfliktusoknak kell pontot tenni a végére valamilyen módon...

"Nézd, ha lett volna egy dobásod, vagy egy lehetőséged, hogy elérj mindent, amit valaha akartál, de csak egy pillanatnyi. Megragadtad, vagy hagytad volna elsiklani?"