A 2009...

Ez a szám most kétszeresen is fontos szerepet játszik...

Egyrész jön az új év... Megyek Janó barátomékhoz Őrbottyánba bulizni... Még nem tudom, hogy mi és hogyan lesz, de pont ez a bulikban a jó, mert nem görcsöl az ember fia az előkészületekkel...

-------------------------------------------------------------

A másik dolog sokkal személyesebb, és egy ma esti élményből táplálkozik:
Meghívást kapott a váci csapat a városban működő sotokan-karate csapattól az ünnepi edzésükre... Az edzés 2009 gyakorlat teljesítéséről szólt, minden századik után a sensei "age-uke"-t vezényelt egy pohár ital kézbentartása mellett...
Mielőtt mindenki messzemenő következtetésekbe bonyolódna, a szóban forgó csapat nagy része fiatalokból, gyerekekből áll...

Maga az edzés hangulata felülmúlhatatlan volt, és bár picit izgultam a rám váró feladat miatt, de végül be kellett látnom, hogy ez teljesen felesleges volt.

Sajnálom, hogy a három fős csapat csak két fővel tudott jelen lenni, de ez van...

A sotósok nagyon aranyosak és kedvesek voltak, a végén pizzáztunk egyet velük, és néhányan érdeklődtek a mi edzésünk felől is. Teljesen jó volt...

Tűnékeny, akár a réten végig szaladó szél...

Múltba révedés...

Néha szükséges, de túlzása a túlzott ragaszkodás ahhoz, ami csak leláncolja a lelket...
Mint a klasszikus példa a hínár között élő halakról, akik semmi mást nem ismernek mikrovilágukon kívül. S amikor egy elindul közülük, és a folyó sodrába ér, meglepve és megvetéssel néznek rá, aki túllépett a józan ész határain. Lehet, hogy az ár a folyó szikláihoz csapja? Lehet, hogy eljut messzi tájakra? Ki tudhatja, a többiek nem követik...

Köszönet Richard Bach-nak a kölcsönzött hasonlatért.

Mit teszek én?
Járom a saját mikrovilágaimat. Igyekszem, hogy amikor néhány pillanatnyi létidőre mások világához kapcsolódok sajátommal, akkor ne tegyek kárt bennük. Próbálok adni valamit, amiért nem várok semmit cserébe.

Próbálok lenni... Próbálok sodródni, és megcirógatni minden mikrovilágot, amit érintek.
Próbálok ITT és MOST létezni, hisz a többi mikrovilághoz csak ennyire kapcsolódok, s a létidőm sem végtelen.

Olyan szeretnék lenni, mint a hűvös nyári fuvallat...
Tűnékenyen szállni, és kellemesen hűs simogatásommal mosolyt csalni néhány arcra, és vidámságot, melegséget hozni néhány mikrovilágba...

Talán ez az életem értelme...

Az egyik...

---------------------------------------
"Köszönet Ágicának a pillanat kapujának a Mindenség felé..."

Két kedves karácsonyi vers

Az alábbi számomra kedves verssel, és dallal szeretnék minden kedves olvasómnak

Békés, Boldog Karácsonyt kívánni

-------------------------------------------------------
Ady Endre - Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.

Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent
És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

---------------------------------------
NOX - A tél dala

Nézd,ez is boldogság:
Szépen mosolyog a tél!
Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér...

Nézd, ahogy felhőn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél,csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ha minden felnőtt gyermekként játszott!

Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Nézd, ez is boldogság:
Hűsen simogat a tél!
Ha belül ég a szívedben a forróság,
Nem lesz baj, ne félj!

Nézd, örök álmot sző,
Zöldben ünnepel a fánk-,
Meseszép, égig ér a vén fenyő,
Dísze száz kis láng.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ha minden felnőtt gyermekként játszott!

Szálljon az ének!
Így száll szelíden az élet
Majd szép tavasz ébred,
Hisz' a tél sem állandó...

Csütörtök meg péntek

Halíííííííí...

Megtörtént... Immár három oklevéllel vagyok gazdagabb, melyeket az Allied Telesis nevű világcég állított ki tanfolyami érdemeimet elismerve...

CSütörtökön megint sokat tanultunk...
Meg letettük az első vizsgát...
Aztán este még egy utsó vacsi az oroszok későbbi csatlakozásával. Meg még egy séta a környéken... És lélekben búcsú a szállodától, pénteken pedig kijelentkezés, némi új anyag a tanfin, aztán két vizsga... 1+2=3... MEGVAAAAAANNNNNN!!!!!

Aztán főnökömmel átautózás Bécsen, majd haza... Hazáig haza...

szerdaszerdaszerda... kinnbécsbenkinnbécsben...

rúteres eljárások... Prioritási osztályok, forgalomformálási eljárások, stb... csupa csemege...

Holnap vizsga :(((

Megint jót sétáltam este, ezúttal az oroszok nélkül... Egyedül is szép a város, és bár féltem, hogy bajom lesz, nem lett... Próbáltam valami kajáldát tallálni, de nem jött össze, de még gyorsan bevásároltam némi hideg élelmet, szóval nem haltam éhen... Picit eseménytelen volt az este...

Ennyi...

Donnestag im Wien

Ez is egy tartalmas nap volt.
Picit előbb végeztünk, miután áttekintettük a különféle forgalmi protokollokat. Egész pörgős napom volt.

Miután kiléptünk a tanfolyamról, és vissza tértem a szállodába, orosz társaim kérdezték, hogy ismét velük tartok-e a vacsorát illetően. Természetesen... Mint kiderült, ők vasárnap körbejárták a környéket, éttermeket, kocsmákat keresve, szóval elég jó helyismerettel rendelkeznek. A vacsi helyszíne egy kisebb, de olcsó étterem volt, hatalmas adagokkal. Kb. 10 euróból degeszre ettem magam, és eléggé nehezen álltam fel az asztaltól. Az oroszok meg csak mosolyogtak, hogy otthon biztos nem tartanak rendesen, hogy ezt a nyúlfarknyi kaját ilyen nehezen tuszkoltam le.

Utána picit dumáltam velük a szobájukban általános dolgokról, mint közlekedés, az ATI (hamár ilyen tanfolyam van) piaci részesedése hazánkban, illetve az eladások nehézségei. Aztán egyikükkel bejártuk a környéket, mondván ő Moszkvában nem lát ilyen csendes utcákat. Mosolyogva fűzte hozzá, hogy nem gondolta volna, hogy egy magyar sráccal fog bandázni, a történelmi gyökerekre tekintettel... De jól éreztük magunkat... Jó kis séta volt... Aztán jobban tudtam aludni, szinte bezuhantam az ágyamba. Reggel picit nehezen ébredtem, de aztán egy bőséges reggeli helyre tett.

Várom, hogy mi lesz ma...

A hétfői nap és néhány gondolat

Tartalmas nap volt a tegnapi...
Társaimmal és a képzést vezető hölggyel áttekintettük a különféle "egyszerűbb" berendezések, a routerek és switch-ek lelkivilágát... Meg picit próbáltunk különféle beállításokat beléjük reszelni.
Ebéd nélkül, 9-17 óráig küzdöttünk a technikával, meg közben megcsináltunk néhány előzetes tesztet, amikben arra kerestük a választ, hogy ki mennyit konyít a témákhoz. Ma reggel meglepve hallottam Fernala-tól (bölcs tanítónk), hogy várakozáson felül teljesítettem, kevés hibával, és jó válaszokkal a cselesebb kérdésekre is... Titta büszke vagyok...

----------------------------------------
Ilyenek az igazi nemzetközi tanfolyamok...
Bosnyák tréner, két osztrák és két orosz hallagtótárs...
Csak nekem tűnik fel, hogy ez egy igazán magyaros képzés?
Osztrák-Magyar Monarchia, ami annektálta Boszniát, ahol lelőtték a trónörököst, aztán nem sokkal ezután az oroszok jöttek? Tyű...

---------------------------------------
Holnap reggel újra jelentkezem...

Oh, Vienna

Tegnap megérkeztem... Kis falumból egy világvárosba... Abban is egy hozzám mérten elegáns szállodába...
Elcsodálkoztam, hogy milyen is az élet négy csillag környékén... Nagyon komoly...
Kapcsold be a tévét a szobádban, és pereg a számlád, dugd be a géped a fali csatlakozóba, és még gyorsabban pörög... Fogyassz személyes minibárodból, és máris nincs egy vasad sem...

Szerencsére én nem követtem el a fentebb említett hibákat tegnap este, és így nem terhelem meg feleslegesen a saját, és munkahelyem kasszáját... még jó...

Mit láttam Bécsből? A déli külváros üzleti negyedén kívül? Semmit... És ahogy elnézem, nem is ezen a héten fogom bebarangolni... Nincs elég anyagi keretem ehhez...

Nah, zárom soraimat, mert a tanfolyam, amiért jöttem mindjárt kezdetét veszi...

Téli éjjel egy új út kezdetén...

"Jégbe fagyott újra a világ..."

Bár a mai nap az elmúltakhoz képest meleg volt, mégis jégbe dermedt szívvel várom a holnapot.

Kijelentkeztem a régi munkámból, de ma még papírokért voltam benn, habár hétfőn már az új helyen kezdtem...

Tegnap egyből be is vágódtam pár kollégánál, mert angol nyelvű tréninget tartott az egyik beszállítója a forgalmazó cégnek, ahol dolgozom... A blog nem a reklám helye, úgyhogy nem fogom megmondani a cég nevét... egyelőre... Szegény kolléga hiába volt jó tolmács, sajnos néhány szakmai részbe beletört a beicskája... Jobb híjján én vettem át néha a helyét, hogy elmagyarázzam a nagyrészt termékmenedzserekből álló garnitúrának, hogy miről is volt szó... De jól ment, sőt a főnökük megköszönte, és megdicsért... :$

Hogy mi volt ma?
Ügyintézés, rohangálás... Meg némi unatkozás és közvetlen kollégák ugratása... Már a hasamat fogtam a nap végére... Pedig én csak dél körül értem vissza... Közben uncsi néha, mert a gépem még nem érkezett meg, de nem is baj, ha itt lesz, úgyis laptoponnetezőshülyegyerek leszek, már ahogy a helyzetet látom a maga borús valójában... Kollégáim közül sokan nem hurcolják magukkal, végülis minek... Otthon is van gép... Valószínű, hogy követem a példájukat...


És miért dermedt meg a világ?
Beláttam, hogy alakuló kapcsolatomnak nincs reménye és jövője... Túl sok dolgot rontottam el mindjárt az elején, és túlságosan nagy fellángolás volt, de mostanra elmúlt nagyrészt, vagy inkább reálisabban szemlélem a helyzetet... Vagy majd kiderül...
Marad az alámerülés az állandóságba ismét... Meg kell tisztulnom mindentől, ami a múlt hibái felé húz, meg kell értenem újra a világ működését, kiszakítva egy másik állandóságból.
És meg kell emlékeznem a múlt minden szépségéről, az őket megillető helyen, formában, és fényességben...

"Csepp egy jégcsapon,
Tűnékenyen élsz te most,
Jégbe zárt világ."

"Jégbe zárt világ,
Minden percben őt vágyom:
A nyári záport"