2009. január 25., vasárnap

Egy újabb alámerülés a valóság mögötti sivárságba...

"Halott ez a föld, lassan én is árny leszek
Holtak arcát látom, értük égnek a gyertyák..."

Sötét víziók emésztik lelkemet...
Sötét hangulat kezd úrrá lenni mindennapjaimon...

Az egykedvűség sötét homálya közelít ismét... Az egykedvű állandóság agóniája felé űz...
Nem véd semmi, nem tudok sehová bújni előle... Csak lecsap rám, amikor a legkevésbé számítok rá... Védtelen vagyok...
A létezés messzire kerül, egy kiüresedett világ képe dereng fel előttem, s magába szippantja révedő tekintetemet. Elvesztem...

"Álomból ébredek, Utolért a vég..."

Feltápászkodom, és igyekszem szembenézni vele... S látom izzó tekintetében az emésztő magány szellemét... A szemeim könnyeznek, ahogy a szemébe nézek, de már nem érdekel... Ez egy újabb küzdelem, amin helyt kell állnom... A hátamon a hideg futkároz, a remegés megbénítja tagjaim... De erőt veszek magamon, és az arcába kiáltom minden rosszkedvemet és bánatomat.. Üres leszek ismét...

"Kotródj vissza a homályba..."

Megkönnyebbülök... A sötét fellegek közöt utat tör egy apró csíkban egy napsugár, ami rámragyog... Körülöttem minden szürke, és sivár...


Ebben a pillanatban én állok a Fény szigetén
-------------------------------------------
Idézetek:
Cross Borns - Végzet Hegy
Cross Borns - Cirith Ungol lépcsője
JRR Tolkien - A Gyűrű Szövettsége (Khazad-dúm hídja)

2009. január 19., hétfő

tükrök szerepe a szelf életében...

Egy jó kis fürdő lecsillapította a ma este Darwin-díjasának korlátoltságából fakadó rosszkedvemet.

Bár alapvetően nem ezt a témát szerettem volna feldolgozni, de a fürdőkádban támadt jó ötletek eddig majdnem mindig gyümölcsözőnek bizonyultak.

A mostani ajánlott olvasmány: David B. Wexler - Mi ütött beléd?

Az író többéves praxissal rendelkező pszichológus, jelen művében a férfiaknál előforduló, gyakran nehezen értelmezhető magatartásformákat tárgyalja a szelf-pszichológia eszközeivel.

A ma befejezett rész egyik fő témája az ún "tükrök".
Ennek a lényege, hogy az ember mindennapi élete során igényli a visszajelzéseket a környezettől (ezt még anno a tanárszakos pszichológia előadásokon is sokat tárgyaltuk). Jelen műben ez a környezet legfontosabb eleme, a szülő, feleség, partner, barátnő, vagy női-barát.
A jelenség leírásánál három kategóriát különíthetünk el:
- a "jó tükör": aki folyamatosan képes az egyed viselkedését megfelelő visszajelzésekkel képes a megfelelő pályán tartani, sőt olykor átsegíteni a holtpontokon.
- a "repedt tükör": aki intarakciókban nem mindig mutatkozik meg a maga teljes helyességében, az egyed értelmezésében ez sokszor apró szurkálódásnak tűnik, de jelentősebb érzelmi viharrokat nem okoz.
- a "törött tükör"? aki az interakciók során kiváltja az egyed ellenszenvét, parázsviták, tárgyak reptetése, és egyéb, a filmekből jól ismert jelenet lezajlását elősegítve.

Természetesen a tükrök az adott szituációban általában vétlenek, partnerük értelmezési diszfunkciói, esetleg aktuális diszfóriája okozza az alapvető gondokat.

Sajnos én nem vagyok pszichológus, de mindenképp jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, a párkapcsolatok igénylőinek, nemtől függetlenül.

A magányos merénylő

Majdnem összejött...

Épp alámerülni készültem az éjszaka sejtelmes sötétségének világában...
Már hallani véltem az éjben járó kóbor lelkek halk susogását...

Erre átvonult egy magányos merénylő szakadt farmerban, utánfutóra erősített agregátorral, jó hangos erősítővel, és széttorzított gitárszólójával...

Most cseng a fülem...
Már nem hallom az éjben járó lelkeket...

A legközelebbi alkalomra majd beszerzek valami okosságot a magányos merénylők ellen...

A kommentárokról...

Köszönök szépen minden eddigi kommentárt, de tisztelettel kérem a kedves íróikat, hogy ha már én legalább felvállalom magamat, akkor tegye meg ezt más is. Ennek folyományaként innentől minden megjegyzés moderálásra kerül...

Köszönöm, elegem lett egy időre az életunt, kötözködő idiótákból, akik képtelenek alkotni, és más munkáját értékelni... Szánalmas, hogy itt tart a világ, nagyrészt miattuk!

2009. január 17., szombat

Szamurájok a jégen

Volt már minden a jégen kis hazánkban:
Sztárok, Disney-mesék, cirkusz, satöbbi.

Ma a jég a szamurájoké volt Délegyházán. Azé a sok eszement emberé, akiket csapattársaknak, harcostársaknak nevezek. De ez is egy jó csata volt, de leginkább vicces... Ahogy a küzdelmek hevében egymás után bukdácsoltunk a csúszós természetes jégpályán.... És a szünetek is felhőtlenül teltek, magas ugrással, jéglimbóval, forraltborral és teával...


Lehet, hogy most van egy lila folt a bal lábamon, amitől azt hiszem hogy mindjárt meghülyülök, de kár lett volna kihagyni a mai napot!

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt!
Sajnálom azokat, akik nem tudtak jönni...
És jó nagy nyelvet öltök azokra, akik csak féltek, vagy magasról tettek erre a jó kis murira...

2009. január 6., kedd

A sápadt, Zafír Égen túl...

Új év... Új lehetőségek...

Régi és új gondok...

A szilveszter krónikáját túl sokszor emlegettem barátaim, ismerőseim körében, és egyre inkább a feleslegesség oltárán tett áldozatként látom. Nem is vesztegetek több szót rá.

Voltam ma Ninares-nél... Ettem a világ legfinomabb muffinjából...
Csak az a baj, hogy ez a vírusos izé ráment a hasamra is, így nem tudtam kellőképp élvezni, pedig elhiheted, kedves olvasóm, vallásos áhítat vett rajtam erőt, és a tökéletesség egy kapuján léptem be az elfogyasztásával...

Dübörög a társkeri biznisz... Bár ez a műfaj türelmet, és kiművelt érzékeket kíván...
Jópár napja MSN-en néha tudok szót váltani a potenciális kiszemelttel, de a személyes találkozó reménye picit távol leledzik, tekintve, hogy vizsgaidőszak van... Jááj...
Igazából én mondhatom, hogy választottam, de biztosra kellene menni, és ebben megerősített a lány is, hogy keresgéljek nyugodtan... Utálom a kétértelmű helyzeteket...

Az MSN most Ninares terepe az estémben. A maga stílusában megmutatta nekem, hogy felesleges hajszolnom a boldogságot, mert megtalál magától is, ha érdemes vagyok rá.

El kell engednem ismét a folyó aljnövényzetét, hogy az ár sodorjon, ahová akar, vagy csapjon a kövekhez... Meg kell tisztulnom a múlt sarától, el kell dobnom mindent, ami a mélybe húzza lelkem, és fel kell emelkednem a horizont felett szétterülő ragyogásba, hogy ott kapjam meg következő feladatomat.

Az élet harc, az élet tanulás. Az élet célok láncolata, az élet kompromisszumok halmaza.
Az élet élet... Megszentelt áldozat az univerzumot kormányzó erők szolgálatában...

"... és a Halál szele fúj, a sápadt, Zafír Égen túl" (Alhana)

Köszönet Ninares-nek, aki kitárta a bölcsesség kapuját...