Sokszor terveztem, sokszor készültem rá, mégis magamat meglepve léptem be ma este kis falum szoborparkjába. A tavaszi este csendjét hallgattam néhány percig.
A falu elcsendesedet, csak a park melletti úton tovasuhanó autók, és a házaknál lakó kutyák hangja törte meg néha ezt a törékeny pillanatot, majd ismét csend.
A csend szimfóniájában feloldódva éreztem, ahogy a fölémboruló égbolt csillagai lenéznek rám, s afák között sétáló lágy szellő simgatta arcomat. Egy röpke pillanatig éreztem magam körül a természet lüktetetését.
Sajnáltam ekkor a zsúfolt városokban rekedt barátaimat, hogy nem érezhetik, nem élhetik át ezeket a pillanatokat, amikor csak kedvük tartja. Jól esett megálni az élet rohanásában pár pillanatra.
"Csend ölel körül,
A táj édes álmot lát,
Tavaszi éjjel..."
Negyedeves osszefoglalo...
14 éve
1 megjegyzés:
Születésem óta a zsúfolt városban élek, de vannak titkos helyeim, ahol megtalálom a Csendet :) Azt hiszem ehhez is csak nyitottabb szemmel kell járni. :)
Megjegyzés küldése