"Visszatérés..."

Üdvözöllek Kedves Olvasóm!

Elég régen találkoztunk itt a blogom hasábjain keresztül.
Ennek több okát tudnám felsorolni, de egy kultúrált vitában úgyis mindegyikből oda jutnánk, hogy lusta voltam írni. Sajnos ez az én saram, nem is szeretném másra hárítani.

Az élet szele vitorlámba kapott, és sodorni kezdett a mindennapok tengerén.
Munkahelyet cseréltem, már nem kell a kora hajnali órákban kievickélnem az ágyból, hanem a főiskolán megszokott kelés és fekvésidőkkel élem mindennapjaimat.

Valahogy a munkámban úgy érzem, hogy magamra találtam. Nem fogom leírni, hogy mivel is foglalkozom pontosan, aki ismer, az úgyis tudja, aki meg nem, azt meg nem hiszem, hogy igazolni fogja a választásomat. Legyen elég annyi, hogy a szakmai kihívások és tanulási lehetőségek mellett úgy érzem, hogy egyfajta lelki dolog is vegyül a képletbe: ez a munka egy út a világ jobbátételéhez, legalábbis most úgy érzem.

A lelki életem is rendeződőben van, ugyanis 17-én ismét elcsattant egy csók, ami egy új szerelem eljövetelét hozta az életembe. Boldog vagyok, és remélem, hogy hamarosan annyit tudok összegyűjteni ebből a boldogságból, hogy ismét segíteni tudok a világban tévelygőknek. Nagy szavak tudom, de ez a mellékes életcél mindig is végig fog kísérni életutamon, mint ahogy a Richard Bach által említett játékos szellem...

Az örök kérdés nem változik: "Ki vagy Te? Mi értelme az életednek?"
Amikor megtalálom a választ ezekre, már valószínüleg nem lesz mit tanulnom ebben a létidőben...

És remélem végre őszintén mondhatom:

"Boe naer gwannatach!
Estelio han, estelio veleth..."