Hajnali ébredés

Álmodó világ,
Most a Hajnal még csendes,
Telihold nyugszik...

Hajnal nyújtózik
Szekér zörög az úton.
Ébred a Világ...

Egy Ifjú ébred,
A végtelen út várja,
A Dicső Halál...

Csak egy villanás,
Pilláim lezárulnak
Nincs több fájdalom...

(2011.05.18. hajnal, vonaton)

Egy újabb törés...

"Ordíts, mint egy újszülött ha baj van
Ez már működött,
Mikor a szádba rakták elhallgattál,
Hát tessék itt van..."


Vannak dolgok, amiket sajnos nem tudok néhány sor nélkül hagyni... Lehet, hogy megnyugtat ha kiírhatom magamból azokat a dolgokat, amik bántanak, vagy nem vagyok képes felfogni, az igazságérzetem nem enged nyugodni.

Ma is egy ilyen történt.
Hallottam, hogy változás készül, valami feszültség araszolt a levegőben alig észrevehetően előre... És ideért...

Van aki tudja, van aki nem, a bejegyzés címkéje mindenképp utalás a dolog természetére. El kellett érkeznem egy olyan fordulópontra az életem egy területén, ahonnan látom, hogy merrefelé kellene indulnom, és milyen kompromisszumokat kellene felvállalnom, de a történtek után... Valahogy nincs lelkierőm folytatni... Emberi dolgokról beszélünk, egy évek óta tartó konfliktus nem túl ésszerű, vagy másképp fogalmazok: TEKINTÉLYELVŰ, CSŐLÁTÁSÚ és LEGMESSZEBB MENŐKIG PRIMITÍV MEGOLDÁSÁRÓL.

A konfliktus nem az én dolgom... A részvevők közül az egyik így döntött, mert hatalmában állt... Kész... Alkalmazkodás az új helyzethez...
"Útvonal újratervezése, 300 méter múlva fordulj balra..."

Szerencsére úgy érzem tudom, hogy kihez szeretnék hűséges maradni önmagamon kívül...

BARÁTOK

Felnőttünk...
Futunk a pénzünk, a munkánk, a tanulnivalók, életünk szerelme, vagy csak épp a mindennapok apró boldog pillanatai után. Elsodort az élet, sokan még többfelé járunk. De megvan az ideje és a helye néha a megállásnak, néhány ital elfogyasztásának, vagy épp néhány pillanatnyi nyugodt csendnek, és eközben egy tartalmas beszélgetésnek...

Nem vagyunk tinédzserek, barátságunk nem csak órákig tart, és nem ér véget ha valamelyikünk épp megbotlik és számunkra kellemetlenül, vagy ép csak "nem trendin" cselekszik, viselkedik...

Nincs szükségünk pszichológusra, amíg itt vagyunk egymásnak, bármikor, bárhol képesek vagyunk felrángatni egymást a padlóról...
Néha ugratjuk egymást, de mindannyian tudjuk, hogy csak görbe tükröt tartunk egymás szerethető rossz tulajdonságai elé...

Nem kell a hangos zene és a féktelen bulihangulat, nem kell a mérhetetlen mennyiségű kétes eredetű szesznemű... Elég egy csendes esti beszélgetés...

Nem írunk katalógust arról, hogy mi mindent tettünk meg a másikért, és magunktól érezzük kellemetlennek ha felgyűlnek az apró szívességek amikért adósak vagyunk... Nem akarunk az egész világnak hadat üzenni a másikért, elég egy jó szó vagy valami csekélynek látszó tett...

Ilyenek vagyunk mi...