Újrakezdés

Nem tudom, hogy hol szakadt el mindez, hol ért véget az ösvény. Egy új életszakasz vágta tán ketté az események folyását? Talán csak felnőttem volna, vagy a mindennapok temettek maguk alá?

Soha nem fogom megtudni...

Ma fürdőt készítettem magamnak, időnként jó ellazulni a napi hajtásban, és ázni a csendben, illóolajok, és a víz tetején lebegő habpamacson bárányfelhőjébe burkolózva...

Nem tudom, láttátok-e már milyen hatással van egy kölyökmacskára a habfürdő látványa. Macskás ismerősök számára biztosan mindennapos látvány, amikor házikedvencük - aki amúgy is mindennap rácsodálkozik az őt körülvevő világra - elkezdi felfedezni, hogy a fürdőhab bizony egy újabb varázslat a Gazdi mágiájából. Ebben volt ma részem, és bár lehet hülyének néztek, de jól esett nekem is csodálkozni picit. Örömöt érezni, ahogy egy egyszerűbb mikrovilágban néhány pillanatig a felfedezés csodáját élte át Cafi a kismacskám. Ezek a pillanatok indították el valamikor ezt a blogot, és ezek lassú el-elmaradozása miatt állt meg évekre.

Mi változott még? Talán az, hogy mesterré váltam.

Az állandó kritikus hangok most fenni is kezdték a fogaikat... Nekik ez nem is kell, hogy jelentsen valamit. Azok számára pedig, akik eddig is így tekintettek rám... nos... talán egyfajta pozitív megerősítés lehet, hogy hivatalosan is jogosult lettem a cím viselésére.

Előre tovább...

Nem tudom, hogy miért hagytam ezt a filmélményt eddig: 8 mérföld

Valamelyik este ment a tévében, kollégákkal meló után megfáradva bámultuk a nagy agymosó képdobozt Mohácson, össze-vissza kapcsolgatva, és beleszaladtunk, szerencsére majdnem az elejétől nézhettük, bár reklámszünetekkel, és némileg kurtítva, ahogy már itt Kis Hazánk kertévéiben szokás...

Aki ismer, az tudja, hogy sokszor gondolkodom nagy, sorsfordító változásokban, eposzokba illő cselekedetekben és bölcsességeken. Szeretem a szerethető hősöket, a megérthető antihősöket, és hiszek abban, hogy vannak könyvek, versek és filmek, amik tényleg meg tudják változtatni egy ember életét. Valahogy így voltam ezután a film után is...

A srác, aki körül szétesik minden, mégis küzd, sorozatos földre kerülés után is csak megy tovább, és ahogy hullanak szét a dolgai, úgy küzd egyre keményebben a továbblépésért.

Szerintem feljegyzem a kedvenceim közé, és mint ahogy régóta ajánlom Richard Bach műveit, úgy fogom ezt a filmet is terjeszteni.

Változások szele fúj, és itt nem a politikai csatározások újabb fröcsögő harcosa kívánok lenni...
Saját mikrovilágomban kezdtek a dolgok ismét mozgásba lendülni. A részletek nem érdekesek, legyen elég annyi, hogy több fronton is tennem kell valamit a tespedés és az állandó fásultság ellen, régóta érlelődő, húzódó külső és belső konfliktusoknak kell pontot tenni a végére valamilyen módon...

"Nézd, ha lett volna egy dobásod, vagy egy lehetőséged, hogy elérj mindent, amit valaha akartál, de csak egy pillanatnyi. Megragadtad, vagy hagytad volna elsiklani?"