2008. szeptember 29., hétfő

"Egy meggyötört lélek dala"

Az alább olvasható "verset" 2002-2003 környékén vetettem papírra... Pontos időpontját nem tudom megmondani, mert az akkori lelki válságban született írásaim közül nem mindet datáltam...
Ami biztos, hogy Vácon íródott, valószínűleg akkor, amikor beláttam, nincs több esélyem első szerelmem visszaszerzésére. Álljon itt sötétlő mementójaként az elkövetett, és soha többé meg nem engedhető hibáknak...
----------------------------------------------------

Mi az?
"Egy meggyötört lélek dala"

Mi az, mi távolabb visz,
Ami nem enged, mi eltaszít
E gyönyörű partok elől?

Mi az, mi a gyönyört rúttá tesz
i,Mi az ártatlan lelket mérgezi,
S a lélek süketté válik...

Mi az, mi nem lehet enyém,
Mert elkövettem pár hibát,
Miknek réme már csak távolról kiált!

Mi az, mi fogva tart,
Mi nem enged, hiába küzdök,
Cellájába zár szüntelen!

Ki az, akinek szeme, arca, szavai
Még most is elmémben járnak,
Mint múlt idők tűnő szellemei!

Ki ellen vétkeztem, hogy
Ezek a sorok marják tudatom,
S érzéseim rabja vagyok!

A szerelem lenne?
A tiszta,Minek minden hangja szép,
S eltöltötte valaha szívem?

De nem! A szerelem vak,
S számító! reményem darabokra törte,
De az erő még bennem él...

Bennem ég a tűz,
Mi lelkemnek erőt ad,
Hogy legyőzzem önmagam!
(Lun, 2002-2003)

Nincsenek megjegyzések: