Ismét a céltalan út...

Ismét éjfél, ismét az éjjeli csend honol a táj felett...
Napnyugtakor ébredt, és felkelés után nyújtózott egy hatalmasat az éj leánya... Köntösének csillagai felragyogtak, s békés álmot hoztak erre a féltekére a világnak. Csak én klimpírozok még mindíg itt... Egy e-mailre vártam, de rá kell jöjjek, hogy sohasem fog megérkezni... Hát, a netes társkeresés már csak ilyen bizonytalan biznisz... Sohasem tudhatom, hogy mikor jön el az én időm... Bár felteszem, hogy most még büntetésemet töltöm, mellyel tartozom még az életemnek... A sok áldozat között, amit önként vállaltam, sajnos jópár olyan dologtól is elfordultam, amelyekhez elveim folytán ragaszkodnom kellett volna... Ismét az elmélkedés, és a világ passzív szemlélése következik....

hat év... pontosan akkor léptem erre az ösvényre először, és két évet bolyongtam rajta céltalanul, s lám ismét idevezetett életem útja, hogy kerengjek, és megtiszuljak ismét a földi élet terheitől, s majd újult erővel vethessem magam egy új szerelem hálójába... Jól ismert érzések kavarognak bennem: a vidámság álarca mögött lelkem forr, lázong a fennálló helyzet ellen, de sajnos be kell látnom, és lelkem mélyén tudom, hogy ez a helyzet most nem változhat! Nem léphetek vissza... Nem adhatom meg magam a csüggedésnek, és nem választhatom a rövidebb utat... Nem tehetek szívességet a világot emésztő betegségnek, hogy önként dobom el a lehetőségeimet...

"De eljön az idő, mikor én is letérek.
S meglátom a Nap fényét,
S a tömény illatban, kábultan fekszem,
napokig, hetekig, hónapokig,vagy egy életen át.

S majd azután?
Majd aztán én is láng leszek.
Lobogok majd a csarnokban,
és újra boldog lesz szívem..."
(Lun, 2002.12.16, Vác)

Akkor régen az iaido segített... Az újdonság varázsával hatott, és kiegészítette a kezdő wiccaként felmerülő réseket. Most? Most szembesülnöm kell azzal, hogy a wiccától is elfordultam, elhanyagoltam vállalt kötelmeimet és megtagadtam elveimet... Miért tettem? A válasyt soha sme fogom megtudni...

"Ki vagy Te? Mi értelme az életednek?" (Lorien, Babylon 5)

Mindig a legegyszerűbb kérdések a legnehezebbek... És mindíg a legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak, mivel a válaszaink állandóan változnak, pillanatnyi jellemünk befolyásolja őket.

Holnap újból elkezdem... Felkelek a földről, leporolom bepiszkolódott ruhám, s újra harcba szállok a boldogságért; újból megpróbálom megtalálni az ösvényt, ami elvezet saját magamhoz. De addig tudatomat eméssze újra az a tűz, mely utam elején verseimet ihlette, s tisztítsa meg lelkemet... Legyek eggyé újra a Mindenséggel, s többé el ne hagyjam!

"I amar prestar aen... Han mathon ne nen, Han mathon ne chae, a han nostron ned gwilith..." (Fangorn, LotR)