Egy új story?

Meglátjuk mi lesz belőle...
----------------------------------


- Katerina!
A komornyik cipőinek sűrű kopogása verte fel az álmos kastély reggeli csendjét.
- Kateríííínaaaaaa! Kisasszonykám! Merre jár már megint. – tanakodott az öreg Smith – Miért ver engem az ég ezzel a lánnyal. Katerina! Katerina drágám!
Aldburry sík, rendkívül fás, és annál is inkább álmos, ködös reggelébe csöppentünk bele, az Úr 1880-as éveiben. A pontos dátum amúgy is mindegy, talán az ősz a megfelelő évszak történetünk elmeséléséhez…
- Katerina!!!
- Jajj, ne óbégasson már annyit Smith úr. Még felveri a házat – csattant fel Mrs. Chewsdale, a házvezetőnő – Különben sem kellene már rohangálnia… A maga korában… - Nade Sybill, kérem… Tudja, hogy a kisasszonykának ma korábban kell elkészülnie, szerda van.
- Ó, maga vén lókötő… Hagyja már élni a szegény kisasszonyt egy cseppet. Későig olvasott az éjjel. Ezek a rendszerű ifjúkori huncutságok meg úgysem olyan fontosak… Ez végülis már a XIX. század ha még nem vette volna észre.
- Sybill. Magát egyszer az áldott jó szíve fogja a sírba vinni, de az ifjú hölgy már eléggé felkelt, mivel nem találtam a szobájában, mikor a reggeli teáját szervíroztam. Megyek körülnézek az istállóknál is, de ha megint ez a Duncan gyerek csapja neki a szelet munka helyett, akkor megnézheti magát…
- Ó George, ne legyen már ennyire szívtelen – mondta a becsapódó ajtónak –Miért ver minket az Ördög ezzel az öreg bútordarabbal…
Duncan, a fess skót lovászlegény épp a reggeli ganajozáshoz készülődött, mikor meghallotta az öreg kiabálását. – Na, már megint mi izgathatta fel ennyire a vén lókötőt? – motyogta maga elé. George apó korát meghazudtoló lendülettel robogott az istállók felé. Szájában füstölő pipája mondhatnánk mókásan: némi expresszvonat jelleget kölcsönzött neki.
- Álljon már meg öreg! Ha így menet közben szívja azt a kapadohányt, még szívrohamot kap itt nekem! Különben is hová rohan? – kurjantott oda a fiú fülig érő mosollyal.
Az öreg hallotta a pimaszságot, de valahogy jobban lefoglalta az udvaron átvágva a bokrok alatt szeme elé táruló látvány. A bokor alatt ott feküdt szeretett kisasszonykája, szerteszakadt hálóingben, szutykosan, mintha az éjjelt a disznókkal töltötte volna.
- Dobd el azt a vasvillát azonnal fiú, és gyere segíts! – kiáltotta a döbbenetből eszmélve – Siess már te haszontalan! –és ezzel letérdelt a leány mellé. Még volt benne élet, bár csak egy hajszál tartotta ebben a világban – Siessél már jobban, vagy szíjat hasítok a hátadból te marhapásztor fattya! A füleden ülsz? Fogd gyorsan a kisasszonyt, és vidd a szobájába! Szólj Mrs. Chewsdale -nek a konyhában, hogy forró fürdőre lesz szükség. Igyekezzél már!
Valahogy így kezdődött el…