Hogy mi a hit, és mi a babona? Egy érem két oldala. Egyfajta ön- és társadalomformáló, előrehajtó vagy épp visszahúzó erő, a mindennapok mögé bújt örök ellentét megnyilvánulása.
Amikor ezt a témát először feszegettem, még 8. kyu-s koromban, akkor egyszerű dolgom volt. Mikrovilágom még ez irányú ismeretekben és szemléletmódban szegény, tapasztalatok nélküli, egyszóval igencsak hézagos tudással rendelkeztem. Azóta eltelt jó pár év: megismertem embereket, mélyreható és mélyenszántó beszélgetéseken át, a sok siker és kudarc útján eljutottam a mai énemhez, személyiségemhez, hitemhez, babonáimhoz és világszemléletemhez.
Ahhoz, hogy ezt a témát szándékom szerint tudjam tárgyalni, először a fogalmak szorulnak tisztázásra:
Mi a hit? A fogalmat itt és most félig-meddig vallásos értelemben használom. Miért nem teljesen? Az ok nagyon egyszerű: a vallási tartalmakat a világ történelme során túl sokszor magyarázták félre, és használták a gyűlölet és az erőszak önigazolására. Tehát újra: mi a hit? A hit egy előre hajtó erő, ami felvértezi lelkünket a mindennapok nehézségeivel szemben. Az ember már az őskortól kezdve mindig képes volt hinni, bár a korai társadalmakban a vallási tartalom inkább félelem volt, valamely gonosz és kegyetlen istenség, szellem, vagy más tudattal és értelemmel rendelkező felsőbb entitás dühétől. Vagy nézzünk meg más társadalom összetartó erőket: bizalom, hűség, együttérzés… Mind-mind a hit egyfajta megnyilvánulása: hit a körülöttünk lévő emberek jóságában, és segítőkészségében. Hinnünk kell ezek létjogosultságában, teljes szívünkből ahhoz, hogy adni tudjuk, és elvárhassuk más embertársainktól is.
Vallás: sámánok, táltosok, papok és papnők, boszorkányok, buddhák, kamik, szellemek, istenek… Felsőbb entitások, és beavatott szellemi vezetőik. Sok vallásban csak és kizárólag ezek a vezetők közvetíthetnek a felsőbb hatalmak felé, és a válasz is csak rajtuk keresztül érkezhet meg. Gondoljunk csak a 300 című nemrég a mozikban is vetített alkotás jelenetére, amikor az extázisban vonagló orákulum érthetetlen szavakat suttog a papok fülébe, akik saját szájízük szerint ferdítik a szavak értelmét.
Miért említem a boszorkányokat a szellemi vezetők között? Bevallom, tudatában vagyok annak, hogy némiképp kilógnak a sorból, ha a „vallás” szót, mint napjainkra közösségi tevékenységgé silányult dolgot tekintjük alapnak (a további minősítés nem az én dolgom). A boszorkányok mindenhol és minden korban azzal vívták ki egyediségüket, hogy nem szorultak más vezetők segítségére, hanem mindig saját maguk fordultak istenségeik felé, és ha mások segítségüket kérték, mindig rendelkezésre álltak gyógyfüveikkel, főzeteikkel, bölcsességükkel. Jöhet az erőszak önigazolása? A katolikus egyház féltette befolyását a hívei felett, ezért csak úgy tudta távol tartani őket a falu javasasszonyától, ha azt máglyán elégeti, mondván, hogy a Gonosszal cimborált teliholdas éjszakákon, és csirkét áldozott neki… Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.
„A vallást energiaforrásként kell elfogadni. Lehet a saját céljaink felé irányítani, de csak bizonyos keretek közt, amiket a tapasztalat mutat meg. Itt a Szabad Akarat titkos jelentése.” (Missionaria Protectiva , Frank Herbert - Dűne sorozat)
Egy szónak is száz a vége: mindenki hisz valamiben. Ha másban nem is, akkor önmagában, vagy barátaiban és családjában, és ezt a magam részéről így tartom természetesnek, és jónak az egész világ szempontjából, persze ésszerűen kizárva az önös érdekek befolyását a mindennapi életből, ami lehet, hogy elveim hibáit is adja.
Mi a babona? A hit kiegészülése, vagy halála? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Vannak babonák, amelyek kiegészítik az ember hitvilágát, mások pedig hátráltatják a mindennapi tevékenységében. Péntek 13, létra alatti átmenetel, fekete macska keresztezi az utunkat, kiömlik a sótartó, eltörik egy tükör… Folytassam? Inkább nem teszem, szerintem érted, hogy mire gondolok. Ebben a témában a mai napig mosolyt csal az arcomra a népi hiedelmek közül a Luca-székkel kapcsolatos népszokás. Bár tény, hogy minden hit és babona a hagyományokhoz kapcsolódó előkészítő tevékenységben ismerszik meg, de arra, hogy karácsony estéjén egy háromlábú székre állva bárki meglelheti a földijei között megbúvó boszorkányt… Tényleg nevetnem kell. Bár a munka nemesít…
A babonákat nagy általánosságban én visszahúzó erőként határozom meg, főképp az amulettek vagy talizmánok kérdése példázza jól ezt a vélekedésemet: „Jajj, ma valami rossz fog érni, mert nincs nálam a holdkő amulettem…” Minden szónak, minden gondolatnak hatalma van az emberi élet felett. Ha nagyon erősen koncentrálunk valamire, vagy sokat foglalkozunk akár gondolatban, akár beszélgetésekben az adott dologgal, akkor hajlamosak vagyunk betudni a szerencsétlenségnek minden negatív hatást… Biztos, hogy nem magunknak „kérjük” ezeket az eseteket azzal, hogy ennyit „görcsölünk” rajta?
Az előzőekben kijelentettem, hogy minden ember hisz valamiben, akkor azt hiszem, most ki kell jelentenem, hogy minden ember babonás is egyben. Jól átgondolva ezt a tényt, rá kell jönnie mindenkinek arra, hogy vannak tárgyak, helyek, helyzetek és emberek, akiket és amiket tudatosak kerülünk, teljesen nyilvánvaló, de nehezen vagy egyáltalán nem megmagyarázható okokból. Nincs igazam? Fogadni mernék, hogy Neked is van ilyen az életedben, persze minden állítás magában hordja a tévedés lehetőségét is.
Azt hiszem, jól tenném, ha saját hitemről és babonáimról adnék képet az irományom befejező szakaszában, persze minden apró-cseprő dologra nem térhetek ki, ezért inkább csak leírom azokat az irányelveket, amiket szívesen követek életvezetésem szempontjából:
- Hiszek a feltétlen jóságban, hiszem hogy mindenkiben megtalálható, de a mai világban sajnos nehéz megtalálni, vagy mindenkinek saját magában megélni.
- Hiszek a szeretetben, a szerelemben, és a barátságban, mert minden ember megérdemli, hogy boldogan élje az életét.
- Hiszek a karmában, azaz abban az alapvető kozmikus törvényben, miszerint minden cselekedetünk visszhangot hagy a mindenségben, mely visszaszáll ránk tetteink jóságával vagy gonoszságával.
- Hiszek a világ színfalai mögött megbúvó egységben, egy univerzális felső hatalom létezésében.
- Vallom a modern boszorkányság hittételét, mely így hangzik: „Ne árts!”
- Hiszem, hogy a karma többszörösen adja vissza tetteim ellenértékét
- Hiszek abban, hogy minden élő és élettelen rendelkezik lélekkel
- Hiszek a lélek halhatatlanságában, és a reinkarnációban
- Hiszem, hogy a saját életem minden pillanatának megéléséért csak én vagyok felelős, mert én választottam ezt az életet és létidőt, illetve minden megelőzőt is, és minden következőt is én fogom megválasztani.
- Hiszem, hogy az élet, és a lélek útja egy tanulási folyamat, melynek végcélja a tökéletesség elérése. Hiszem, hogy nem egy út létezik, illetve az utak során kudarc is érhet.
"Életutadon a benned élő,
tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki igazi önmagad.
Ne fordulj el
a lehetséges jövőktől,
mielőtt meg nem bizonyosodtál,
hogy nincs mit tanulnod belőlük."
(A Messiás kézikönyve)
Hit és babona… Az emberi élet örök ellentétje vagy harmóniája, s a két megnyilvánulást csak egy nagyon vékony, elenyésző határvonal választja el. Minden ember megismerhető a hite és babonái alapján, ahogy barátai alapján is. Ezzel a néhány gondolattal zárom soraimat.
„Minden, ami e könyvben áll, lehet tévedés is…”
(A Messiás kézikönyve)
Püspökhatvan, 2008. november 7.
