A Szent Korona idókódja

Ez most tényleg igaz lehet?????

Egy újabb céltalan bolyongás...

Épp lefeküdni készültem, amikor bevillant ez a cím... Úgy éreztem, hogy most ide kell ismét ülnöm vagy a ma éjszaka is álmatlan vergődés lesz osztályrészem...

Bolyongok a világban... Nem tartozom igazán sehova... Se munkám, se szerelmem... Az hogy ezek elvesztésében mennyi szerep jutott a személyiségbeli defektusaimnak, az egy dolog... Az, hogy miért nem vagyok képes továbblépni egy másik...

Keresem a helyemet... Az utóbbi napokban az internet tengerén ismét megtaláltam pár embert, akik elsodródtak a környezetemből az idők során... Amikor útjaink először keresztezték egymást még más ember voltam... Akkor még azt gondoltam, hogy tartozom valahová, és valakihez... Az évek megmutatták, hogy az a kötelék nem bizonyult annyira erősnek és tartósnak, amilyennek akkortájt éreztem...

Most pedig?
Most az előbukkanó ismerősök idegenkedve tekintenek rám... Elherdáltam azt az időt, amit akkor és ott rájuk kellett volna szánnom... Akkor talán most nem kellene magyarázkodnom, nem kellene hosszasan újra bemutatnom magam... Lehet, hogy nem kellene újra helyért tolakodnom ebben a kiüresedett, beteg világban... Nem kellene tétlenül, és értetlenül szemlélnem, hogy nem törődik senki velem...

Vándorútra léptem... És látom, ahogy az út rohan előttem... Csak néhány pillanat, és tovatűnik a távoli horizont peremén, hogy egy új, egy más útnak adja át a helyét... Rohannom kellene utána... De már valahogy egyre kevesebb az erőm...

Félre ne értsetek... Semmi végleges szándékom nincsen...
Amúgy sem szeretnék bukásommal szívességet tenni a világnak... Ezt már végiggondoltam régen, és nincs okom elmenni... Szeretek itt lenni, és szemlélődni... Gyönyörködni a tökéletes szépségben, és a merengeni a pillanatokon, melyekkel tovaszáll... Rengeteg dolgom van még világban, amik közül sokat még nem is látok tisztán...

VEZESS ÓVATOSAN!!!!!

Sokkot kaptam... Ezt a mostani érzést nem tudom másképp definiálni...

Előre szólok, nagyon brutális a videó...
Gondolom egy kampány része, ami a biztonságos vezetésről szól...

Azért teszem ki, mert sajnos azt látom, hogy nem figyelünk másokra...
(a videó megtekintéséhez YT acc. szükséges)

http://www.youtube.com/watch?v=vKm0s2xi3YU

Titkos ajtó

Mit tennél, ha egyik nap egy másik világba vezető ajtót fedeznél fel?

Hogy éreznéd magad egy tökéletesnek látszó világban, ahol minden csak azért létezik, hogy téged boldogá tegyen?

És mit tennél, amikor ráébredsz, hogy a tökéletes világ nem más, csak egy gonosz entitás rabigája, ahonnan nem szabadulhatsz?

Coraline és a titkos ajtó... Most lett vége ebben a pillanatban...

Nem szeretném véleményezni, inkább nézze meg aki akarja... Tanúságos mese...

AVATAR

Megnéztem... Most fejeztem be...

Érdekelt is, meg sokan ajánlották...

Nem csalódtam...

Aki ismer az tudja, hogy az ilyen hőseposzba illő történetek mennyire megindítanak...

Egy magányos hős, aki szembeszáll az embereket megrontó, minden magasztos célt eltipró hatalomvággyal... Azt hiszem, röviden így lehetne összefoglalni ezt a stílust...

Még mindig a zárójelenetek hatása alatt vagyok... Gyönyörű film, gyönyörű a történet...

Valahogy úgy érzem, hogy egyetértek Jake választásával... Ha tehetném én is inkább a primitívnek tetsző, mégis a természettel teljes harmóbiában élő nép tagja lennék, ehelyett a kiüresedett, gyökerektől és távlati céloktól mentes emberi társadalom helyett...

Aki teheti, mindenképp nézze meg... Nagyon tanúságos...

Segítség!!! A véremet vették... És odaadtam jó szívvel...

A cím nem sikerült túl jól, leírva nem annyira fejezi ki, mintha sikoltozva-hadarva-izgatottan mondtam volna... De a tényen nem változtat: BELÉPTEM A VÉRADÓK TÁBORÁBA!!!

Igen, így nagy betűkkel... Egy újabb tárgy került a büszkeségeim közé a barna övem, a diplomám, meg sok más mellé... Ez valahogy most mégis picit más...
Az eddig vérrel-verítékkel elért eredményeim valahogy önzőnek tűnnek emellett az apróságnak tetsző dolog mellett... Talán mert ehhez képest valóban azok...
Ma végre olyas valamiért kaptam egy "megfogható" plecsnit, amivel nem a saját magam előrejutását segítettem, hanem végre igazán embertársaimért tettem valamit.

Nagy kunszt, másoknak több bepecsételt véradása van (anyukámnak pl. a maival együtt 25), de mégis most többnek, picit jobb embernek érzem magam...
És igen, az enyém rózsaillatú... De csak ma...

Elgondolkodom, hogy a nagy izgalom, némi félsz ellenére ez mégiscsak egy olyan dolog, amit lazán alanyi kötelességgé lehetne tenni... Senki nem hal bele, mégis megmenthet pár embert...

Abba is hagyom, nem kampányolni akarok...

Én mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt az apró jócselekedet!

Ninaresnek... BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!

Áthaladás...

Elrepült ez az év is... Épp most szálltam ki a fürdőkádból, és törölközés közben azon agyaltam, hogy mennyire eseménydús éven is vagyok túl:

3 munkahely, egy lezárt és egy folyamatban lévő párkapcsolat, edzéshegyek, bulik, italozások kedvenc barátaimmal, új és más élethelyzetek, amikből sokat tanulhattam...

Eseménydús év volt, mégis hipp-hopp elrepült...

Valaki közelebb került, valaki eltávolodott tőlem...

Valaki újra felfedezett, valaki tovatűnt az élet sodrásában.

Végetért... Már csak néhány szárnycsapás, és ez az év is elenyészik a szilveszter zajában...

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK

BOLDOG, VIDÁM, ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG

ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!!!!!!!!!!

Gladiátor

Kedves Olvasóim!

Ma sem úszhatjátok meg a Youtube videót a bejegyzésből.

Ennek most az az apropója, hogy épp most fejeztem be ezt a filmet. Elég régen láttam már, de a mai napig megfog a történet. Egy hős férfi, akinek az egyetlen vágya, hogy végre nyugalomra leljen a harcok végeztével, de sajnos nem kaphatja meg, mert elárulják.

Egy lélek harca a békéért, egy jobb világért, a maga keretei között, mindehhez a filmtörténelem egyik legzseniálisabb zenei aláfestése...

"Now We are free..."

Nem tudom, hogy mi az, ami miatt a kedvenceim közé tartozik...

Talán mert némi párhuzamot vélek felfedezni a történet és a mai valóság között.

Hatalmas célokért könnyű küzdeni, és dicső halált halni, de az egyszerű emberi értékekért harcba szállni a legnehezebb, és egyben a legfelmagasztalóbb.

Napjainkban sajnos a becsület és az önfeláldozás már nincs igazán divatban. A régi korok letűnt világába, és a történetírók tollába száműztük mindazt, ami igazán emberré tehetne bennünket. Felteszem a kérdést: Helyes ez így???

Helyesnek tartjuk, hogy hátbaszúrjuk embertársunkat az előrejutás reményében, hogy eltiprunk mindent, ami nem csak a mi boldogságunkat szolgálja?

Sajnos ezt lehet látni körülöttünk, és mi nem teszünk semmit, csak elfordítjuk a tekintetünket. Ebben a pillanatban szánakozva tekintek szét a világban...

Remélem, hogy egyszer felérünk majd a régi korok bölcsességéhez...

"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."

Klímaváltozás

Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek politizálni...

Ez viszont az én figyelmemet is felkeltette...

A kiírást olvashatjátok a továbbküldős blogomon, a videót pedig megnézhetitek itt, vagy a YouTube-on...

Köszönet Ninares-nek...

Kedves Ninares!

Szeretném Neked nagyon megköszönni azt a pár könnyfakasztó percet, amíg a blogodon talált aprócska zenés videót néztem...

Engedelmeddel kiteszem ide is, hátha az én pici olvasóim is örülnek majd neki...

Mégegyszer köszönöm!

Lun

Két nagyon aranyos videó

"Visszatérés..."

Üdvözöllek Kedves Olvasóm!

Elég régen találkoztunk itt a blogom hasábjain keresztül.
Ennek több okát tudnám felsorolni, de egy kultúrált vitában úgyis mindegyikből oda jutnánk, hogy lusta voltam írni. Sajnos ez az én saram, nem is szeretném másra hárítani.

Az élet szele vitorlámba kapott, és sodorni kezdett a mindennapok tengerén.
Munkahelyet cseréltem, már nem kell a kora hajnali órákban kievickélnem az ágyból, hanem a főiskolán megszokott kelés és fekvésidőkkel élem mindennapjaimat.

Valahogy a munkámban úgy érzem, hogy magamra találtam. Nem fogom leírni, hogy mivel is foglalkozom pontosan, aki ismer, az úgyis tudja, aki meg nem, azt meg nem hiszem, hogy igazolni fogja a választásomat. Legyen elég annyi, hogy a szakmai kihívások és tanulási lehetőségek mellett úgy érzem, hogy egyfajta lelki dolog is vegyül a képletbe: ez a munka egy út a világ jobbátételéhez, legalábbis most úgy érzem.

A lelki életem is rendeződőben van, ugyanis 17-én ismét elcsattant egy csók, ami egy új szerelem eljövetelét hozta az életembe. Boldog vagyok, és remélem, hogy hamarosan annyit tudok összegyűjteni ebből a boldogságból, hogy ismét segíteni tudok a világban tévelygőknek. Nagy szavak tudom, de ez a mellékes életcél mindig is végig fog kísérni életutamon, mint ahogy a Richard Bach által említett játékos szellem...

Az örök kérdés nem változik: "Ki vagy Te? Mi értelme az életednek?"
Amikor megtalálom a választ ezekre, már valószínüleg nem lesz mit tanulnom ebben a létidőben...

És remélem végre őszintén mondhatom:

"Boe naer gwannatach!
Estelio han, estelio veleth..."

A megtalált bölcsesség...

Az előző (alant) látható irományt ma találtam meg a pendrive-omon... Álljék itt, hogy utat mutathasson bárkinek, ki elolvassa...

"Ae ú-esteli, esteliach nad..."

Hit és babona

„Lemérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel az igazságtalanságban, és a sorscsapásokban” (Richard Bach – A Messiás kézikönyve)

Hogy mi a hit, és mi a babona? Egy érem két oldala. Egyfajta ön- és társadalomformáló, előrehajtó vagy épp visszahúzó erő, a mindennapok mögé bújt örök ellentét megnyilvánulása.
Amikor ezt a témát először feszegettem, még 8. kyu-s koromban, akkor egyszerű dolgom volt. Mikrovilágom még ez irányú ismeretekben és szemléletmódban szegény, tapasztalatok nélküli, egyszóval igencsak hézagos tudással rendelkeztem. Azóta eltelt jó pár év: megismertem embereket, mélyreható és mélyenszántó beszélgetéseken át, a sok siker és kudarc útján eljutottam a mai énemhez, személyiségemhez, hitemhez, babonáimhoz és világszemléletemhez.
Ahhoz, hogy ezt a témát szándékom szerint tudjam tárgyalni, először a fogalmak szorulnak tisztázásra:
Mi a hit? A fogalmat itt és most félig-meddig vallásos értelemben használom. Miért nem teljesen? Az ok nagyon egyszerű: a vallási tartalmakat a világ történelme során túl sokszor magyarázták félre, és használták a gyűlölet és az erőszak önigazolására. Tehát újra: mi a hit? A hit egy előre hajtó erő, ami felvértezi lelkünket a mindennapok nehézségeivel szemben. Az ember már az őskortól kezdve mindig képes volt hinni, bár a korai társadalmakban a vallási tartalom inkább félelem volt, valamely gonosz és kegyetlen istenség, szellem, vagy más tudattal és értelemmel rendelkező felsőbb entitás dühétől. Vagy nézzünk meg más társadalom összetartó erőket: bizalom, hűség, együttérzés… Mind-mind a hit egyfajta megnyilvánulása: hit a körülöttünk lévő emberek jóságában, és segítőkészségében. Hinnünk kell ezek létjogosultságában, teljes szívünkből ahhoz, hogy adni tudjuk, és elvárhassuk más embertársainktól is.
Vallás: sámánok, táltosok, papok és papnők, boszorkányok, buddhák, kamik, szellemek, istenek… Felsőbb entitások, és beavatott szellemi vezetőik. Sok vallásban csak és kizárólag ezek a vezetők közvetíthetnek a felsőbb hatalmak felé, és a válasz is csak rajtuk keresztül érkezhet meg. Gondoljunk csak a 300 című nemrég a mozikban is vetített alkotás jelenetére, amikor az extázisban vonagló orákulum érthetetlen szavakat suttog a papok fülébe, akik saját szájízük szerint ferdítik a szavak értelmét.
Miért említem a boszorkányokat a szellemi vezetők között? Bevallom, tudatában vagyok annak, hogy némiképp kilógnak a sorból, ha a „vallás” szót, mint napjainkra közösségi tevékenységgé silányult dolgot tekintjük alapnak (a további minősítés nem az én dolgom). A boszorkányok mindenhol és minden korban azzal vívták ki egyediségüket, hogy nem szorultak más vezetők segítségére, hanem mindig saját maguk fordultak istenségeik felé, és ha mások segítségüket kérték, mindig rendelkezésre álltak gyógyfüveikkel, főzeteikkel, bölcsességükkel. Jöhet az erőszak önigazolása? A katolikus egyház féltette befolyását a hívei felett, ezért csak úgy tudta távol tartani őket a falu javasasszonyától, ha azt máglyán elégeti, mondván, hogy a Gonosszal cimborált teliholdas éjszakákon, és csirkét áldozott neki… Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

„A vallást energiaforrásként kell elfogadni. Lehet a saját céljaink felé irányítani, de csak bizonyos keretek közt, amiket a tapasztalat mutat meg. Itt a Szabad Akarat titkos jelentése.” (Missionaria Protectiva , Frank Herbert - Dűne sorozat)

Egy szónak is száz a vége: mindenki hisz valamiben. Ha másban nem is, akkor önmagában, vagy barátaiban és családjában, és ezt a magam részéről így tartom természetesnek, és jónak az egész világ szempontjából, persze ésszerűen kizárva az önös érdekek befolyását a mindennapi életből, ami lehet, hogy elveim hibáit is adja.
Mi a babona? A hit kiegészülése, vagy halála? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Vannak babonák, amelyek kiegészítik az ember hitvilágát, mások pedig hátráltatják a mindennapi tevékenységében. Péntek 13, létra alatti átmenetel, fekete macska keresztezi az utunkat, kiömlik a sótartó, eltörik egy tükör… Folytassam? Inkább nem teszem, szerintem érted, hogy mire gondolok. Ebben a témában a mai napig mosolyt csal az arcomra a népi hiedelmek közül a Luca-székkel kapcsolatos népszokás. Bár tény, hogy minden hit és babona a hagyományokhoz kapcsolódó előkészítő tevékenységben ismerszik meg, de arra, hogy karácsony estéjén egy háromlábú székre állva bárki meglelheti a földijei között megbúvó boszorkányt… Tényleg nevetnem kell. Bár a munka nemesít…
A babonákat nagy általánosságban én visszahúzó erőként határozom meg, főképp az amulettek vagy talizmánok kérdése példázza jól ezt a vélekedésemet: „Jajj, ma valami rossz fog érni, mert nincs nálam a holdkő amulettem…” Minden szónak, minden gondolatnak hatalma van az emberi élet felett. Ha nagyon erősen koncentrálunk valamire, vagy sokat foglalkozunk akár gondolatban, akár beszélgetésekben az adott dologgal, akkor hajlamosak vagyunk betudni a szerencsétlenségnek minden negatív hatást… Biztos, hogy nem magunknak „kérjük” ezeket az eseteket azzal, hogy ennyit „görcsölünk” rajta?
Az előzőekben kijelentettem, hogy minden ember hisz valamiben, akkor azt hiszem, most ki kell jelentenem, hogy minden ember babonás is egyben. Jól átgondolva ezt a tényt, rá kell jönnie mindenkinek arra, hogy vannak tárgyak, helyek, helyzetek és emberek, akiket és amiket tudatosak kerülünk, teljesen nyilvánvaló, de nehezen vagy egyáltalán nem megmagyarázható okokból. Nincs igazam? Fogadni mernék, hogy Neked is van ilyen az életedben, persze minden állítás magában hordja a tévedés lehetőségét is.
Azt hiszem, jól tenném, ha saját hitemről és babonáimról adnék képet az irományom befejező szakaszában, persze minden apró-cseprő dologra nem térhetek ki, ezért inkább csak leírom azokat az irányelveket, amiket szívesen követek életvezetésem szempontjából:
- Hiszek a feltétlen jóságban, hiszem hogy mindenkiben megtalálható, de a mai világban sajnos nehéz megtalálni, vagy mindenkinek saját magában megélni.
- Hiszek a szeretetben, a szerelemben, és a barátságban, mert minden ember megérdemli, hogy boldogan élje az életét.
- Hiszek a karmában, azaz abban az alapvető kozmikus törvényben, miszerint minden cselekedetünk visszhangot hagy a mindenségben, mely visszaszáll ránk tetteink jóságával vagy gonoszságával.
- Hiszek a világ színfalai mögött megbúvó egységben, egy univerzális felső hatalom létezésében.
- Vallom a modern boszorkányság hittételét, mely így hangzik: „Ne árts!”
- Hiszem, hogy a karma többszörösen adja vissza tetteim ellenértékét
- Hiszek abban, hogy minden élő és élettelen rendelkezik lélekkel
- Hiszek a lélek halhatatlanságában, és a reinkarnációban
- Hiszem, hogy a saját életem minden pillanatának megéléséért csak én vagyok felelős, mert én választottam ezt az életet és létidőt, illetve minden megelőzőt is, és minden következőt is én fogom megválasztani.
- Hiszem, hogy az élet, és a lélek útja egy tanulási folyamat, melynek végcélja a tökéletesség elérése. Hiszem, hogy nem egy út létezik, illetve az utak során kudarc is érhet.

"Életutadon a benned élő,
tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki igazi önmagad.

Ne fordulj el
a lehetséges jövőktől,
mielőtt meg nem bizonyosodtál,
hogy nincs mit tanulnod belőlük."
(A Messiás kézikönyve)

Hit és babona… Az emberi élet örök ellentétje vagy harmóniája, s a két megnyilvánulást csak egy nagyon vékony, elenyésző határvonal választja el. Minden ember megismerhető a hite és babonái alapján, ahogy barátai alapján is. Ezzel a néhány gondolattal zárom soraimat.

„Minden, ami e könyvben áll, lehet tévedés is…”
(A Messiás kézikönyve)


Püspökhatvan, 2008. november 7.

"Az Úr sötét anyagai"

Ez az a trilógia, aminek első részt nemrég "Az Arany Iránytű" című filmben dolgozták fel.

Mese, de nem feltétlenül kis gyermekeknek... Sokkal inkább a kamaszkor, az első szerelem időszakára javasolnám olvasását.

A történetet nem írom le, mindenkiek magának kell felfedeznie ezt a világot, melyben boszorkányok, beszélő jegesmedvék, s az emberek lelkei állatok képében népesítenek be.

AZ útkeresés, egy élet igazi indulásának nehézségei hatják át a könyvet. SOk szeretet, barátságok, tisztelet, de néhol árulás és halál kiséri szereplőinket a történetben...

Most fejeztem be az utolsó könyvet... a fejem még zsong, a hátam borsódzik az utolsó szavak után... Azt hiszem, hogy egy picit megint más ember lettem a történet által... Valahogy olyan érzésem van, mintha az én daimónom is itt ólálkodna valahol körülöttem... kiváncsi lennék rá, hoyg milyen állat képében létezik... :)

Twilight - Alkonyat

Nem vagyok valami nagy romantikus filmes, de mivel most fejeztem be ezt a filmet, megfogott, és a nap is igencsak lefelé bucskázó állapotban leledzik, úgyhogy írok.

A történet egy sikersztori, nem fogom leírni. Amit ide szánok, az pediglen a film által gerjesztett érzéslöket lesz...

A film nagyrészén végigvonuló borongós színhasználat, a jelenetekbe beleszőtt feszültség, vagy éppen dinamizmus... Hatásosan megkomponált film... Előitéletekkel viseltettem a sztory iránt, de máár elpárolgot... EZ nem az a tipikus csajos lányregényes csöpögős maszlag amit az amcsik a torkunkon próbálnak leerőltetni manapság... Ez kérem szépen komoly, hatásos, és nem utolsósorban izgalmas...

(Igen kedves szerzőtársam, légyszíves vegyél fel a könyvek várólistájára...)

Mit mond nekem ez a történet?

Azt, hogy a szerelem nemm függhet semmitől... Sem kortól, sem társadalmi helyzettől, sem pedig a szerelmesek előéletétől... A szerelemben csak annak szabad számítania, amit a pár tagjai megtesznek egymásért a nekik rendelt együtt töltött időben... Se több, sem pedg kevesebb...

És az életed akkor lesz boldog, ha meg tudod tagadni alantas vágyaidat, melyek csak az élvezetek örökös hajszolásához segíthetnek hozzá.

"Boe naer gwannathach... Estelio han, estelio veleth!"

/A szenvedés vége... Higyj ebben, higyj a szerelemben!"/

---------------------------------------------------------

Megjegyzés: A blogtémában, illetve az utóbbi két bejegyzésben szereplő mondatok sindarin nyelven vannak, eredetileg A Gyűrűk Ura - Két Torony c. film "Eventstar" - "Esthajnalcsillag" c. témájában hangzanak fel.

Segítségképp: Esthajnalcsillag = Undómiel (sind.)

remélem így már ismerősebben hangzik... :D

Moment of peace...

A fenti szám Gregorian feldolgozása forog a Winampomban, épp most ér véget. Télleg békés pillanatokat élek át. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta muzsikát.

Mi zajlik az életben? Nagyon sok minden, a világ szinte elszáguld mellettem, és én továbbra is csendben állok egymagamban.

Már többször megemlékeztem róla, hogy a boldogság hajszolása önmagában nem adhat boldogságot. Erre ma is ráébredtem, mikor a szokásos napi netes társkereső adagomat fogyasztottam. A szokottabnál rövidebben, mivel kezdem elunni a procedúrát... Levél, várakozás, van válasz, vagy nincs? levélváltások, MSN, személyes találkozó (ebből csak 3 leány próbált rész kivenni, de csak 1 tette meg télleg, a másik kettő kihátrált, vagy el sem jött).

Igen, ismét hajszolom a boldogságot... De miért?

Ez a jó kérdés, mivel tartósan nem tesz boldoggá. Ha most az a kedves egy szem leányzó nem lenne elhavazva a saját életében kötelező változásokkal, akkor "talán" elmondhatnám, hogy nem kell hajszolnom semmit, de így nincs miről nyilatkozni, mivel nem tudom, hányadán állunk. 20án pár ismerősével elugrottunk ide-oda, de nem volt alkalmam beszélgetni vele, azóta egy emilt váltottunk, és egy telefont. MSN-re nem jön, én meg nem akarom zavarni, mert van elég dolga.

Nem tudom, hogy mit tegyek.

Megint visszaszoktam a chat-elésre, ott is van pár vitruális barát, bár számuk némi flukturációt mutat... Ma pl egy újabb virtuális barát(?) van láthatáron. a kérdőjel azért indokolt, mert a beszélgetéseink alapján úgy gondolom, hogy több is lehetne. Bár megfontolandó...

A munka ma megint lassan telt, sikeresen kompenzáltam a múlt heti pörgésadagot, és stabilizáltam az időbeosztást.

Hogy mit hoz a közeli jövő?

Majd az idő megválaszolja...

"Ú i vethed nâ i onnad. Si boe ú-dhanna. Ae ú-esteli, esteliach nad..."

("Ez nem a vég, ez a kezdet. Már nem bukatsz el. Ha ebben nem hiszel, ne higyj semmiben...")

/OST-Lord of the Rings - Two Towers - Eventstar/

Follow me...

Egy kis zene, ami gyógyír a bánatra...

Néhány hete találtam a youtube-on, azóta megvan az egész album... Metál a javából...

levélrészlet a vallásról...

Az alábbi sorok kérésre íródtak, a kérés lényege az volt, hogy írjam le a véleményemet és a gondolataimat a vallásról....

------------------------------------------------

Első körben tisztelem a vallásos embereket, mindaddig, amíg engem nem akarnak erőszakkal megtéríteni.

A legutóbbi ilyen jellegű vitám másfél órás volt, és szegény srác vakhite nem bírta ki a próbát, de szerencsére azóta előnyös irányba erősödött ilyen téren. (Jehova tanúi utcai térítő, utána két héttel megköszönte, hogy felnyitottam a szemét, és másképp gondolkodik a vallásáról, habár maradt ugyanott)

A vallás jó... Betölti a réseket, amit a tudomány szerintem soha sem fog tudni megtenni. A világunk alkotóelemei mérnöki precizitással készültek el, csak a forrásuk máig nem tisztázott... (tyúk és tojás esete)

A vallás jó. Megmagyaráz, értelmet ad, célt, irányt mutat ebben a beteg világban. Ámbár a vak hit több kárt hoz, mint hasznot.

Ha azzal a kérdéssel fordulnál hozzám, hogy én vallásos vagyok-e, akkor nem biztos hogy egyértelműen tudnék rá válaszolni.

Vannak érdekes gondolataim a világ működésével kapcsolatban, de valahogy mindig a két állapot határán maradok. Ezt az előző okfejtésemből biztos beláttad. Engem nem ilyen szellemben, valamely vallási ág tiszteletére és hitére neveltek, pont azért, hogy felnőve szabadon választhassak. Ennek hátulütője és következménye ez a hozáállás. Egyik oldalról mérnök vagyok, ridegen racionális, másfelől beláttam (talán a harcművészet által), hogy szemlélődő vagyok ebben a világban, akinek az igazság keresése, vagy inkább megértése a célja. Ennek a felemás hozáállásnak a kifejlődésében több dolog segített:

- Scott Cunningham : "Wicca" és "Élő Wicca" című könyvei

- Richard Bach könyvei

- a harcművészet filozófus megközelítéssel