A magányos merénylő

Majdnem összejött...

Épp alámerülni készültem az éjszaka sejtelmes sötétségének világában...
Már hallani véltem az éjben járó kóbor lelkek halk susogását...

Erre átvonult egy magányos merénylő szakadt farmerban, utánfutóra erősített agregátorral, jó hangos erősítővel, és széttorzított gitárszólójával...

Most cseng a fülem...
Már nem hallom az éjben járó lelkeket...

A legközelebbi alkalomra majd beszerzek valami okosságot a magányos merénylők ellen...

A kommentárokról...

Köszönök szépen minden eddigi kommentárt, de tisztelettel kérem a kedves íróikat, hogy ha már én legalább felvállalom magamat, akkor tegye meg ezt más is. Ennek folyományaként innentől minden megjegyzés moderálásra kerül...

Köszönöm, elegem lett egy időre az életunt, kötözködő idiótákból, akik képtelenek alkotni, és más munkáját értékelni... Szánalmas, hogy itt tart a világ, nagyrészt miattuk!

Szamurájok a jégen

Volt már minden a jégen kis hazánkban:
Sztárok, Disney-mesék, cirkusz, satöbbi.

Ma a jég a szamurájoké volt Délegyházán. Azé a sok eszement emberé, akiket csapattársaknak, harcostársaknak nevezek. De ez is egy jó csata volt, de leginkább vicces... Ahogy a küzdelmek hevében egymás után bukdácsoltunk a csúszós természetes jégpályán.... És a szünetek is felhőtlenül teltek, magas ugrással, jéglimbóval, forraltborral és teával...


Lehet, hogy most van egy lila folt a bal lábamon, amitől azt hiszem hogy mindjárt meghülyülök, de kár lett volna kihagyni a mai napot!

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt!
Sajnálom azokat, akik nem tudtak jönni...
És jó nagy nyelvet öltök azokra, akik csak féltek, vagy magasról tettek erre a jó kis murira...

A sápadt, Zafír Égen túl...

Új év... Új lehetőségek...

Régi és új gondok...

A szilveszter krónikáját túl sokszor emlegettem barátaim, ismerőseim körében, és egyre inkább a feleslegesség oltárán tett áldozatként látom. Nem is vesztegetek több szót rá.

Voltam ma Ninares-nél... Ettem a világ legfinomabb muffinjából...
Csak az a baj, hogy ez a vírusos izé ráment a hasamra is, így nem tudtam kellőképp élvezni, pedig elhiheted, kedves olvasóm, vallásos áhítat vett rajtam erőt, és a tökéletesség egy kapuján léptem be az elfogyasztásával...

Dübörög a társkeri biznisz... Bár ez a műfaj türelmet, és kiművelt érzékeket kíván...
Jópár napja MSN-en néha tudok szót váltani a potenciális kiszemelttel, de a személyes találkozó reménye picit távol leledzik, tekintve, hogy vizsgaidőszak van... Jááj...
Igazából én mondhatom, hogy választottam, de biztosra kellene menni, és ebben megerősített a lány is, hogy keresgéljek nyugodtan... Utálom a kétértelmű helyzeteket...

Az MSN most Ninares terepe az estémben. A maga stílusában megmutatta nekem, hogy felesleges hajszolnom a boldogságot, mert megtalál magától is, ha érdemes vagyok rá.

El kell engednem ismét a folyó aljnövényzetét, hogy az ár sodorjon, ahová akar, vagy csapjon a kövekhez... Meg kell tisztulnom a múlt sarától, el kell dobnom mindent, ami a mélybe húzza lelkem, és fel kell emelkednem a horizont felett szétterülő ragyogásba, hogy ott kapjam meg következő feladatomat.

Az élet harc, az élet tanulás. Az élet célok láncolata, az élet kompromisszumok halmaza.
Az élet élet... Megszentelt áldozat az univerzumot kormányzó erők szolgálatában...

"... és a Halál szele fúj, a sápadt, Zafír Égen túl" (Alhana)

Köszönet Ninares-nek, aki kitárta a bölcsesség kapuját...

A 2009...

Ez a szám most kétszeresen is fontos szerepet játszik...

Egyrész jön az új év... Megyek Janó barátomékhoz Őrbottyánba bulizni... Még nem tudom, hogy mi és hogyan lesz, de pont ez a bulikban a jó, mert nem görcsöl az ember fia az előkészületekkel...

-------------------------------------------------------------

A másik dolog sokkal személyesebb, és egy ma esti élményből táplálkozik:
Meghívást kapott a váci csapat a városban működő sotokan-karate csapattól az ünnepi edzésükre... Az edzés 2009 gyakorlat teljesítéséről szólt, minden századik után a sensei "age-uke"-t vezényelt egy pohár ital kézbentartása mellett...
Mielőtt mindenki messzemenő következtetésekbe bonyolódna, a szóban forgó csapat nagy része fiatalokból, gyerekekből áll...

Maga az edzés hangulata felülmúlhatatlan volt, és bár picit izgultam a rám váró feladat miatt, de végül be kellett látnom, hogy ez teljesen felesleges volt.

Sajnálom, hogy a három fős csapat csak két fővel tudott jelen lenni, de ez van...

A sotósok nagyon aranyosak és kedvesek voltak, a végén pizzáztunk egyet velük, és néhányan érdeklődtek a mi edzésünk felől is. Teljesen jó volt...

Tűnékeny, akár a réten végig szaladó szél...

Múltba révedés...

Néha szükséges, de túlzása a túlzott ragaszkodás ahhoz, ami csak leláncolja a lelket...
Mint a klasszikus példa a hínár között élő halakról, akik semmi mást nem ismernek mikrovilágukon kívül. S amikor egy elindul közülük, és a folyó sodrába ér, meglepve és megvetéssel néznek rá, aki túllépett a józan ész határain. Lehet, hogy az ár a folyó szikláihoz csapja? Lehet, hogy eljut messzi tájakra? Ki tudhatja, a többiek nem követik...

Köszönet Richard Bach-nak a kölcsönzött hasonlatért.

Mit teszek én?
Járom a saját mikrovilágaimat. Igyekszem, hogy amikor néhány pillanatnyi létidőre mások világához kapcsolódok sajátommal, akkor ne tegyek kárt bennük. Próbálok adni valamit, amiért nem várok semmit cserébe.

Próbálok lenni... Próbálok sodródni, és megcirógatni minden mikrovilágot, amit érintek.
Próbálok ITT és MOST létezni, hisz a többi mikrovilághoz csak ennyire kapcsolódok, s a létidőm sem végtelen.

Olyan szeretnék lenni, mint a hűvös nyári fuvallat...
Tűnékenyen szállni, és kellemesen hűs simogatásommal mosolyt csalni néhány arcra, és vidámságot, melegséget hozni néhány mikrovilágba...

Talán ez az életem értelme...

Az egyik...

---------------------------------------
"Köszönet Ágicának a pillanat kapujának a Mindenség felé..."

Két kedves karácsonyi vers

Az alábbi számomra kedves verssel, és dallal szeretnék minden kedves olvasómnak

Békés, Boldog Karácsonyt kívánni

-------------------------------------------------------
Ady Endre - Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.

Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent
És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

---------------------------------------
NOX - A tél dala

Nézd,ez is boldogság:
Szépen mosolyog a tél!
Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér...

Nézd, ahogy felhőn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél,csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ha minden felnőtt gyermekként játszott!

Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Nézd, ez is boldogság:
Hűsen simogat a tél!
Ha belül ég a szívedben a forróság,
Nem lesz baj, ne félj!

Nézd, örök álmot sző,
Zöldben ünnepel a fánk-,
Meseszép, égig ér a vén fenyő,
Dísze száz kis láng.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ha minden felnőtt gyermekként játszott!

Szálljon az ének!
Így száll szelíden az élet
Majd szép tavasz ébred,
Hisz' a tél sem állandó...

Csütörtök meg péntek

Halíííííííí...

Megtörtént... Immár három oklevéllel vagyok gazdagabb, melyeket az Allied Telesis nevű világcég állított ki tanfolyami érdemeimet elismerve...

CSütörtökön megint sokat tanultunk...
Meg letettük az első vizsgát...
Aztán este még egy utsó vacsi az oroszok későbbi csatlakozásával. Meg még egy séta a környéken... És lélekben búcsú a szállodától, pénteken pedig kijelentkezés, némi új anyag a tanfin, aztán két vizsga... 1+2=3... MEGVAAAAAANNNNNN!!!!!

Aztán főnökömmel átautózás Bécsen, majd haza... Hazáig haza...

szerdaszerdaszerda... kinnbécsbenkinnbécsben...

rúteres eljárások... Prioritási osztályok, forgalomformálási eljárások, stb... csupa csemege...

Holnap vizsga :(((

Megint jót sétáltam este, ezúttal az oroszok nélkül... Egyedül is szép a város, és bár féltem, hogy bajom lesz, nem lett... Próbáltam valami kajáldát tallálni, de nem jött össze, de még gyorsan bevásároltam némi hideg élelmet, szóval nem haltam éhen... Picit eseménytelen volt az este...

Ennyi...

Donnestag im Wien

Ez is egy tartalmas nap volt.
Picit előbb végeztünk, miután áttekintettük a különféle forgalmi protokollokat. Egész pörgős napom volt.

Miután kiléptünk a tanfolyamról, és vissza tértem a szállodába, orosz társaim kérdezték, hogy ismét velük tartok-e a vacsorát illetően. Természetesen... Mint kiderült, ők vasárnap körbejárták a környéket, éttermeket, kocsmákat keresve, szóval elég jó helyismerettel rendelkeznek. A vacsi helyszíne egy kisebb, de olcsó étterem volt, hatalmas adagokkal. Kb. 10 euróból degeszre ettem magam, és eléggé nehezen álltam fel az asztaltól. Az oroszok meg csak mosolyogtak, hogy otthon biztos nem tartanak rendesen, hogy ezt a nyúlfarknyi kaját ilyen nehezen tuszkoltam le.

Utána picit dumáltam velük a szobájukban általános dolgokról, mint közlekedés, az ATI (hamár ilyen tanfolyam van) piaci részesedése hazánkban, illetve az eladások nehézségei. Aztán egyikükkel bejártuk a környéket, mondván ő Moszkvában nem lát ilyen csendes utcákat. Mosolyogva fűzte hozzá, hogy nem gondolta volna, hogy egy magyar sráccal fog bandázni, a történelmi gyökerekre tekintettel... De jól éreztük magunkat... Jó kis séta volt... Aztán jobban tudtam aludni, szinte bezuhantam az ágyamba. Reggel picit nehezen ébredtem, de aztán egy bőséges reggeli helyre tett.

Várom, hogy mi lesz ma...

A hétfői nap és néhány gondolat

Tartalmas nap volt a tegnapi...
Társaimmal és a képzést vezető hölggyel áttekintettük a különféle "egyszerűbb" berendezések, a routerek és switch-ek lelkivilágát... Meg picit próbáltunk különféle beállításokat beléjük reszelni.
Ebéd nélkül, 9-17 óráig küzdöttünk a technikával, meg közben megcsináltunk néhány előzetes tesztet, amikben arra kerestük a választ, hogy ki mennyit konyít a témákhoz. Ma reggel meglepve hallottam Fernala-tól (bölcs tanítónk), hogy várakozáson felül teljesítettem, kevés hibával, és jó válaszokkal a cselesebb kérdésekre is... Titta büszke vagyok...

----------------------------------------
Ilyenek az igazi nemzetközi tanfolyamok...
Bosnyák tréner, két osztrák és két orosz hallagtótárs...
Csak nekem tűnik fel, hogy ez egy igazán magyaros képzés?
Osztrák-Magyar Monarchia, ami annektálta Boszniát, ahol lelőtték a trónörököst, aztán nem sokkal ezután az oroszok jöttek? Tyű...

---------------------------------------
Holnap reggel újra jelentkezem...

Oh, Vienna

Tegnap megérkeztem... Kis falumból egy világvárosba... Abban is egy hozzám mérten elegáns szállodába...
Elcsodálkoztam, hogy milyen is az élet négy csillag környékén... Nagyon komoly...
Kapcsold be a tévét a szobádban, és pereg a számlád, dugd be a géped a fali csatlakozóba, és még gyorsabban pörög... Fogyassz személyes minibárodból, és máris nincs egy vasad sem...

Szerencsére én nem követtem el a fentebb említett hibákat tegnap este, és így nem terhelem meg feleslegesen a saját, és munkahelyem kasszáját... még jó...

Mit láttam Bécsből? A déli külváros üzleti negyedén kívül? Semmit... És ahogy elnézem, nem is ezen a héten fogom bebarangolni... Nincs elég anyagi keretem ehhez...

Nah, zárom soraimat, mert a tanfolyam, amiért jöttem mindjárt kezdetét veszi...

Téli éjjel egy új út kezdetén...

"Jégbe fagyott újra a világ..."

Bár a mai nap az elmúltakhoz képest meleg volt, mégis jégbe dermedt szívvel várom a holnapot.

Kijelentkeztem a régi munkámból, de ma még papírokért voltam benn, habár hétfőn már az új helyen kezdtem...

Tegnap egyből be is vágódtam pár kollégánál, mert angol nyelvű tréninget tartott az egyik beszállítója a forgalmazó cégnek, ahol dolgozom... A blog nem a reklám helye, úgyhogy nem fogom megmondani a cég nevét... egyelőre... Szegény kolléga hiába volt jó tolmács, sajnos néhány szakmai részbe beletört a beicskája... Jobb híjján én vettem át néha a helyét, hogy elmagyarázzam a nagyrészt termékmenedzserekből álló garnitúrának, hogy miről is volt szó... De jól ment, sőt a főnökük megköszönte, és megdicsért... :$

Hogy mi volt ma?
Ügyintézés, rohangálás... Meg némi unatkozás és közvetlen kollégák ugratása... Már a hasamat fogtam a nap végére... Pedig én csak dél körül értem vissza... Közben uncsi néha, mert a gépem még nem érkezett meg, de nem is baj, ha itt lesz, úgyis laptoponnetezőshülyegyerek leszek, már ahogy a helyzetet látom a maga borús valójában... Kollégáim közül sokan nem hurcolják magukkal, végülis minek... Otthon is van gép... Valószínű, hogy követem a példájukat...


És miért dermedt meg a világ?
Beláttam, hogy alakuló kapcsolatomnak nincs reménye és jövője... Túl sok dolgot rontottam el mindjárt az elején, és túlságosan nagy fellángolás volt, de mostanra elmúlt nagyrészt, vagy inkább reálisabban szemlélem a helyzetet... Vagy majd kiderül...
Marad az alámerülés az állandóságba ismét... Meg kell tisztulnom mindentől, ami a múlt hibái felé húz, meg kell értenem újra a világ működését, kiszakítva egy másik állandóságból.
És meg kell emlékeznem a múlt minden szépségéről, az őket megillető helyen, formában, és fényességben...

"Csepp egy jégcsapon,
Tűnékenyen élsz te most,
Jégbe zárt világ."

"Jégbe zárt világ,
Minden percben őt vágyom:
A nyári záport"

Angyal...

„Segítettél, bár nem tettél semmit. Felemeltél, bár nincsenek szárnyaid. Feltámasztottál, bár nem te öltél meg. Köszönök mindent!”

zakatol a vonat... Vagy mégse?

Tegnap este esett meg az eset... Tepertem mint állat a Keletibe, mert szerettem volna hazaérni, és pihenni végre egy kicsit... Abból, hogy most ezzel kezdem a bejegyzést, valószínűleg mindenki következtet arra, hogy valami nem volt rendben... Valóban... Úgy 12 darab fékbetét konkrétan, amit kedves MÁV-unk nem tudott sajnos kicserélni, sőt ellenőrizni sem a tartalák vágányok valamelyikén, mert természetesen a szerelvény mozdonyos tolóerővel érkezett a peronra... El tudom képzelni, ahogy egészen Egertől tolták... Mert hogy a másik végén nem volt mozdony... Kíváncsi vagyok, hogy hogyan tartották be a jelzéseket...

Komolyra fordítva a szót, a szerelvény néhány órácskát pihen általában a pályaudvaron, ergo a tartalékvágányok valamelyikén nyugodtan tudtak volna fékpróbát csinálni, és cserélni a hibás elemeket... Nem tették meg... Ez úgy 40 perces indulási csúszást eredményezett... Csatlakozó vonat elment, mielőtt Budapestet elhagytuk volna... Másik? Majd két óra múlva...
Maradt a kuncsorgás ismerősnek, hogy ugyan vigyenek már haza, két faluval arrébról, mert odáig azért valahogy elvergődtem...

Ennyit erről...

Az élet "nagyon" oldala...

"Az élet olyan, mint a gyereknadrág..."

A folytatást sajnos a klaviatúrám sem tolerálja, de a nyomdafesték sem biztos...
Miért gondlkodom így? Azért, mert az utóbbi két hét történései sajnos erre késztetnek... Ma majdnem kificamodott a bal-mutatóujjam... Meg még mindig fájnak az ujjperceim, meg a hozzájuk tartozó izületeim... Hát ennyit nyjt a KRONE telefontechnikai ergonómiában... Egy kalap lótúrót...

Jogosan vagyok felháborodva, mert azért két diplomával nem hiszem, hogy nekem kellene a kábelvadászatot csinálni... Főképp nem egyedül, emelt zajszintű helységben (telefonközpont+klíma)... Ma is zúgott a fülem... De hát a munka nemesít... Egyre kevésbé hiszek ebben a közhelyben...

Igen, teperek a csajnál... Mondjuk most sajnos visszaestek a részvényeim nála, mert a régi tulajdonos osztalékot követel a már eladott részvények után... Mit képzelnek ezek a lélek-brókerek manapság?

Meg halad végkifejlete felé a Leonidász csillaghajó aktuális kalandja, de sajnos semmit nem árulhatok el a folytatásokról... Talán csak annyit, hogy tervezem, hogy írok még hozzá, valami új epizódot / évadot / stb... Majd Ninares-t is jól megfűzöm erre...

"Oh my dear, I remember the night..."

"Remember the first dance we shared,
Recall the night, you melted my uglyness away..."

Sután csókolok... Erre ma este kellett rájönöm, amikor hosszú idő óta először randiztam... De mindegy... Csak égő.. vagy ilyesmi... vagy nem tudom.

Persze a nevét nem fogom leírni... egyelőre... Senkinek semmi köze hozzá, legalábbis egyelőre... Majd egyszer, talán...
Ismét egy szalag az internetes társkeresők zászlaján, néhány levél, egy személyes találkozó. Bár elveimmel picit szembehelyezkedve megcsókoltam az első randin... Bár be kell valljam, hogy nem szerettem volna a véletlenre bízni a dolgot, mert kölcsönösen nem mertük kimondani, hogy élvezzük egymás társaságát... Aztán valahogy kiderült, és a feszélyezettség is lankadt... Ez van srácok... Szerelmes vagyok... Végre és megint! És most ismét maradéktalanul boldog...

"I wished Ihad an angel, for one moment of love,
And now, I have an angel, to love her so much!"

Ha eljön a csend...

Ha eljön a csend,
s a tűz ismét fellobban,
visszatérnek a boldog napok,
s méhek zümmögnek minden virágban.

Majd ha eljő a csend,
szívünk ismét igaz lesz,
s eljön újra az idő,
mikor mindenki csak jót tesz.

S ha eljő a csend,
a virágok ismét nekünk nyílnak.
Az ifjú vándor útján megpihen,
s mind a tűz mellett táncolunk vidáman.

S tán majd akkor
a te szíved is tiszta lesz,
s nem bántja majd gond és bánat.
S majd akkor, ránk borul a csend…

Fekete szimfónia... (Within Temptation, 2008)

"Sanctus, espiritus, redeem us from our solemn hour..."

Mindig csodáltam a zenészek találékonyságát. Sok-sok világhíres zenekar készített már közös albumot a környékükön tevékenykedő komolyzenészekkel. Amiért ezt most mindjárt az elején felhozom, az nagyon egyszerű: Egyik kedvenc külföldi zenekarom, a Within Temptation is nemrég adta ki egy ilyen jellegű koncertalbumát, és épp ezt hallgatom. Csodálatos, ahogy a szimfónikus zenekar kiegészíti a gothic-metal stílus amúgy is szívetgyönyörködtető tónusait... Egy, és elválaszthatatlan lesz, és sokkal szebben szól.

"Jillian, oh Jillian..."

Kedves írótársam pedig szép, és mélyenszántó gondolatainak egyszerűsége pedig ismét megindította az írási kedvemet...

Hogy mi történik manapság velem? A héten két egymást követő nap, kedden és szerdán voltam edzésen. A keddi azért volt érdekes, mert egy gyerekcsapatnál tettem látogatást, és ismét rájöttem az alap igazságra, hogy a gyerkőcöket nem lehet kifárasztani kellőképp egy edzésen... Meg szegény Zsolti... Picit összerugdaltuk... picit... Semmi baja nem lett mielőtt valaki rosszra gondol, csak hát... Barnára készül a fiú... Szoknia kell... Az új kardom is jól vág...

Csak hiányzik vaaki, akit szerethetnék. Egyébként kedden edzés után hazakísértem az egyik lányt a "nagyok" (17 felett tippem szerint) közül. Nem tudom, azok a bizonyos pillangók a pocimban megint nyüzsizni kezdtek... Bár nem számítok túl sok jóra...
És tartottam nunchaku edzést a "nagyoknak"... jól kimozogtuk magunkat... Nekem majdnem leszakadt a karom...

"She rules, o o o o o... Until the end of time She gives and She takes"

Ismét elkezdtem ezoterikus témájú könyveket olvasni, mert régi ihletem is a világban járva és szemlélődve élt bennem, és muszály visszanyernem, mert addig is hangot/betűket tudok adni érzéseimnek, amíg nincs, akivel megosszam, és együtt létezve érezzek.

"She rules, o o o o o... Until the end of time She goes away..."

/ Az idézetek időrendben ezekből a dalokból származnak:
- Our solemn hour
- Jillian
- Mother Earth (2x) /

"Létező fénye
Adj új erőt célomhoz!
Magasba emelj..."


"Blessed be, by the Mother of Moon and Father of Sun"

Hétköznapi idegességek...

Le vagyok maradva... Több mint egy hete egy sort sem írtam... Mi lesz így a fogadalmammal? ÁÁÁ

Mondjuk a mögöttem álló hét után ezen már nem is csodálkozom... Telefonközponti rendezőn végrehajtott, összehangolt ellenőrző hadjárat, majd mellék áthelyezés, és központi kártyacsere... Így leírva nem olyan sok, de végigszenvedve... Na jó... Maradjunk annyiban, hogy elég nagy szívás volt.

Bár mentségemre legyen szólva, hogy Morawsky kapitány kalandjain azért gondolkodtam pár sort, és már megvan ennek az epizódnak a lezáró szakasza... Ne várja senki, nem fogom leírni, hogy mi lesz...
Nézegettem Ninares kalandjait Oslo-ban, hát most nadddon irígy vagyok rá, hogy neki lehetősége volt kimenni... De örülök is, hogy sikerült...

Most szót kellene ejtenem a netes társkeresők kilátástalanságáról... Eddig 3-ra regisztráltam, de még mindig NULLA a kapott levelek száma... Pedig mennyit körmöltem, kattintottam, és fogalmaztam, agyaltam... Ez a mostani lecke, amit meg kell tanulnom ezek szerint... Ismét megtanulni egyedül lenni.

Mi ebben az idegesítő? Az hogy most 25 évesen szembesültem azzal, hogy szüleim 26 évesen már kétszeresen is szülők voltak... Persze, kitolódnak a határok, mindenki erről cikkezik az idevonatkozó médiumokon, de akkor is idegesítő. Mégha lenne is valaki a láthatáron, akkor nem kellene ezzel foglalkozzak. GRRRR

Na most akkor mi van?

Elveszítettema fonalat... Most is melóból zug-gépelem be ezt a néhány gondolatot... Dolgozni kellene... Vagy valami...

Inkább megyek, nem is fárasztalak titeket ezzel a sok baromsággal, remélem szerdára valami jobbal is előállhatok...